csoda

Teljes szövegű keresés

csoda: I. Az ÓSz-ben. Bár az ÓSz magyar fordításában sok helyen szerepel a ~ szó, a héb.-ben valójában nem volt megfelelő szó a ~ra a szónak filozófiai-dogmatikai értelmében. – 1. A ~val kapcsolatos elképzelések mindenekelőtt Izr. Egyiptomból való kiszabadulása tört.-éből elemezhetők ki. Jahve megígérte (Kiv 7,3–5), hogy sok jelet (ot) és csodát (mofet) mutat Egyiptomban, így az egyiptomiak megtudják, hogy ő az Úr (Jahve). Az ot (a héb. ÓSz-ben 74-szer fordul elő) olyan dolog v. esemény, amely ismeretet közvetít, amelyből valamire következtetni lehet. Az ot és a mofet együtt szerepeltetéséből arra lehet gondolni, hogy a mofet értelme is hasonló (elsősorban a MTörv-ben szerepelnek együtt). Egyébként a mofet a Bibliában – az ot-tól eltérően – nem fordul elő profán értelemben: olyan jelre v. szimbolikus cselekvésre utal, amelyet próf. visz végbe v. rendel el, hogy Isten szavának értelmét megtudja, ill. hogy azt, amit Isten mondott, megerősítse. Nem szükségszerű tehát, hogy a mofet jelölte ~t természetfölötti lény vigye végbe (Ez 12,6.11), de a mofet mindig a kinyilatkoztatás szolgálatában áll. Mindenekelőtt az mofet, amit Jahve visz végbe, de a jámbor ember magáról is elmondhatja, hogy mofet a többiek számára (vö. Zsolt 71,7), mert jó sora azt tanúsítja, hogy Isten teljesíti ígéreteit. Az ot-tal összekapcsolva még inkább kidomborodik a mofet jel volta, jellege. A Jahve által mutatott ot-ból és mofet-ből az egyiptomiaknak meg kell tudniuk, hogy Jahve fölötte áll az ő isteneiknek (Kiv 7,5). Minden, ami ennek az igazságnak a bizonyítására alkalmas, lehet ot és mofet, még ha a természet erőit nem is múlja felül. Ugyanez áll az összes olyan kifejezésre, amely az ÓSz-ben arra utal, hogy az Isten a természet rendjébe v. a tört.-be belenyúl. A Zsolt 106,2 pl. Isten „hatalmas tetteit” (geburot) hirdeti, hogy az Egyiptomból való kiszabadítás tört.-ének elbeszélésével Isten nevét és hatalmát kinyilvánítsa (106,8). Másutt az Egyiptomból való kivonulás eseményeire a „nagy tettek” (gedolot v. gedullot) kifejezés utal (2Sám 7,23; Zsolt 106,21). Ezzel szinonim a 106,22 kk.: a „csodadolgok” (niflaot) és a „félelmetes tettek” (nora ot). A 106,7: a niflaot kifejezés utal az egyiptomi csapásokra, a Kiv 15,11: a rövidebb pele (a magyar fordításban mindkét helyen ~ szerepel). Másutt az egyszerű maaseh, ’tett’ áll Isten nagy tettére, a ~ra utalásul a héb.-ben (34,10). Külön figyelmet érdemel a Zsolt 145,4–6: itt sorra megtalálható a maaseh, a geburah, a niflaah és a gedullah. S a héb. attól függően sem tesz különbséget, hogy az adott esemény megfelel-e a természet törv.-einek v. sem. – Az említett kifejezések közül némelyek az Egyiptomból való szabadulás tört.-én kívül a teremtéstört.-ben is előfordulnak, sőt egyszerűen az olyan természeti jelenségekre vonatkoztatva is, mint amilyen az eső v. a mennydörgés (pl. Zsolt 136,4; Jób 5,9; 9,10; 37,5.14–16). – 2. Ha a ~ szóval fordított héb. kifejezéseket tekintetbe vesszük, számos olyan probléma megoldódik, amely az ÓSz-ben olvasható elbeszélésekkel kapcsolatban fölmerülhet. Más nehézségek az irodalomkritika segítségével háríthatók el. Megfigyelhető pl., hogy az egyiptomi csapások leírása a későbbi hagyományban több olyan más elemmel bővült, amely a korábbi hagyományból még hiányzott. Vagy a J-hagyomány még csak arról tud, hogy az egyiptomiak belefulladtak a Vörös-tengerbe, arról még nem, hogy a tenger kettévált, s így Izr. fiai száraz lábbal átkelhettek rajta, ahogy a P-hagyományban megőrződött. Ügyelni kell az irodalmi műfajra is, mert a ~k leírása más-más elbírálás alá esik attól függően, hogy hol találkozunk velük. Így pl. a napcsoda (Józs 10,12 kk.) egyszerűen idézet az epikus jellegű Derék emberek kv.-éből. Illés v. Elizeus tört.-ébe ugyanakkor legendás elemek vegyültek. Az a hívő zsidó számára mindenesetre egyértelmű volt, hogy Jahve a szó legszorosabb értelmében tud ~t tenni, sőt tesz is, mert hatalma mérhetetlen. Arról is meg volt győződve, hogy Isten kormányozza a világot, átfogja az egész mindenséget; ezért mindenben Isten kezét látta. – II. Az ÚSz-ben. 1. Jézus ~i. A 4 ev. egyöntetűen tanúsítja, hogy a názáreti Jézus ~kat művelt. De fölmerülhet a kérdés: vajon nem a húsvét utáni értelmezésre kell-e Jézus ~it visszavezetni, amely abból indul ki, hogy Jézus az Isten Fia, a megígért Megváltó, ezért igazolni kell, hogy valóban tett ~kat, mégpedig egyfelől teol.-i, másfelől formatört.-i szempontok figyelembevételével. Ennek jegyében először is le kell szögezni, hogy a Bibliában Isten szavai és tettei teljes összhangban állnak egymással, s a szóbeli kinyilatkoztatás összefüggő egységet alkot a tettek, események által adott kinyilatkoztatással. Ez már a teremtéstört.-ből kiolvasható: „Isten szólt” és „Isten teremtett” (Ter 1,1–2,4). Egységet alkot az ÓSz-ben Isten teremtő és üdvözítő akarata, tevékenysége is (vö. Zsolt 145,5 kk.). A 143,3 kk. a teremtésben és üdvözítésben megnyilvánuló hatalmáért és egyetemes uralmáért, valamint jóságában és irgalmában végbevitt nagy tetteiért dicsőíti az Istent – ezek az ő ~i. Emiatt ez a Zsolt „fontos határkő azon az úton, amely az istenországtól elvezet, az úsz-i igehirdetésig” (H.-J. Kraus). Jézus tettei elválaszthatatlanul összefüggnek – saját maga értelmezésében is – Isten eljövendő egyetemes uralmával (vö. Mt 12,27 kk.). A Belzebubról szóló részek, amelyek a legrégibb hagyományt őrzik, még azt is tanúsítják, hogy Jézus ~i fontos szerepet kaptak Jézusnak a farizeusokkal folytatott vitáiban (Jézust a babilóni Talmud és Jusztinosz szerint is varázslással vádolták). Figyelembe kell azt is venni, hogy Jézus ~i közül némelyek határozottan farizeusellenesek (klasszikus példa erre a leprás meggyógyítása: Mk 1,40–45), így nem vonható kétségbe, hogy Jézus valóban tett ~t. Jézus maga is hivatkozik ~ira (Mt 11,20–24), s az a hely, ahol Korozaint, ezt a többi ev.-ban sehol nem szereplő várost nevezi meg ~i színhelyéül, a húsvét előtti időben öltött alakot. Ha az ev.-okban leírt ~k közül bizonyos csoportokat (betegek gyógyítása, természeti ~k, ördögűzések, halottak feltámasztása) kiragadnánk, könnyen eltorzulna az Isten uralmáról Jézus által vallott és hirdetett kép; a ~k különféle csoportjai egységet alkotnak – együtt tükröződik bennük az az egyetemes horizont, amelyre az istenország kifejezés utal. Tört.-ileg nem állítható Jézus húsvét előtti ~iról teljes bizonyossággal, hogy a korabeli szemlélet nem játszott közre leírásukba. Elsősorban az ördögűzésekre kell itt gondolnunk: a kortársak sok betegséget (pl. némaság, epilepszia; vö. Mk 9,14–29) a Sátánnak tulajdonítottak. De az efféle betegségek gyógyításával Jézus nem a korabeli felfogást igazolja, ehelyett inkább Isten hatalmát és uralmának elérkezését állítja szem elé. Ezt a szempontot Jézusnak minden ~jával kapcsolatban figyelembe kell venni. Az igehirdetés is közrejátszott abba, ahogyan húsvét után Jézus ~it leírták. Példa rá a Jézus vízen járásáról szóló rész (6,47–53; Mt 14,22–33; Jn 6,16–21). Már Mk úgy adja elő a tört.-et, hogy a kinyilatkozásra összpontosítja a figyelmet, amint az Jézus első személyben mondott szavaiban testet öltött. Ugyanakkor a tanítványok értetlenségének bemutatásával arra is fényt vet, mi volt a helyzet húsvét előtt. Márkkal szemben Máté inkább azt mutatja be, hogy a tanítványok egyöntetűen Isten Fiának vallották Jézust. Más szóval az ő megfogalmazásában már a húsvét utáni helyzet, az ősegyh. Krisztusba vetett hite kap hangot. Végül Jánosnál az „Én vagyok” áll előtérben, erre irányul minden. Ez egyértelműen az Egyh. teljesen kibontakozott, megerősödött hitét tükrözi. A 4. ev.-ban a ~król szóló részek teljesen a krisztológiát szolgálják; mint jelek arra irányítják rá a figyelmet, aki ezeket a jeleket mutatta, felismerhetővé (transzparenssé) téve velük istenségét, üdvözítő erejét (R. Schnackenburg). Éppen ezért Jánosnál már nem is lehet az esemény lefolyását tört.-i hűséggel kielemezni – annyira összeolvad a tört. a jel teol.-i magyarázatával. A forrása (oka) ennek a tört.-iségről szinte már le is mondó teol.-i magyarázatnak épp a legnagyobb ~ (a ~ maga!): Jézus feltámadása. Ez a hit új látásmódot tett lehetővé, s így a tört. átalakult időtlen kérügmává: Jézusnak a ~iban is az fejeződik ki, amit Ő a világ elé kívánt tárni: az Isten üdvözítő akarata. Ezáltal némelyik ev.-i rész magyarázata tört.-kritikai szempontból nehézségekbe ütközik. Ám a ~k elsősorban kérügmatikus célokat szolgálnak az ev.-okban. A ~k előjelek (signa prognostica), és arra hivatottak, hogy Krisztus lényére, kilétére fényt vessenek és táplálják az üdvösségbe vetett hitet, Jézus újraeljövetelének és egyetemes uralmának reményét. – 2. ~k az ősegyh.-ban. Az ÚSz szerint húsvét után az ap.-ok és Jézus más tanítványai is tettek ~t. Folytatódott tehát, amit a Jézus által Galileába küldött tanítványok „az ő nevében” tettek (vö. Mk 6,7–13); ahogy Mk leírja (16,20): az Úr az ev. első hirdetőinek szavát ~kkal is megpecsételte. Mivel a ~kat Jézus nevében tették, azok mindenekelőtt a feltámadt Krisztus erejét tanúsították. Annak igazságát is bizonyították, amit a tanítványok hirdettek (vö. Zsid 2,4; 2Kor 12,12; 1Tesz 1,5). Pál hangsúlyozza, hogy azokat a jeleket és ~kat, amelyek igehirdetését kísérték, Krisztus mutatta, ill. művelte általa, s ugyanígy azt is, hogy minden a Lélek (pneuma) erejével történik (vö. Róm 15,18 kk.) – épp ezáltal lehet Isten küldötteit a hamis próf.-któl megkülönböztetni (vö. ApCsel 8,9–24; 13,4–12). Az 1Kor szerint a Lélek adományai sorában az ap. a ~tevő erőt és a gyógyítás képességét is említi (12,28), de a legfőbb értéket a szere tetben, a feltétel nélküli odaadásban jelöli meg (13,2). Ezzel az Egyh. kézbe kapta a valódi és a hamis ~k közti különbségtételhez a megfelelő fogódzót: a valódi ~ az igehirdetés és a szeretet szolgálatában áll: nem annak „dicsőségét” szolgálja, aki teszi, s nem arra való, hogy látványosságul szolgáljon. Így Jézusnak, az ap.-oknak és az Isten embereinek ~i merőben mások, mint amikről pl. az antik mitológia is tudósít, jóllehet a leírásukban előfordulnak hasonló elemek. De ugyanígy lényegesen különböznek azoktól a jelenetektől és ~któl is, amelyekkel majd a végső időben a Krisztus-ellenes erők megkísérlik a megtévesztést és a világ romlásba döntését (vö. Mk 13,22; 1Tesz 2,9; Jel 13,13 kk.). Jóllehet az Egyh. nem kapott ezekről pontos jövendöléseket, valószínű, hogy nem rendkívüli eseményekről van szó, hanem a természet erői fölött megszerzett és gyakorolt átfogó hatalomról, amely az emberiség számára nagy kísértésként fog megjelenni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages