Dán
Dán: 1. izr. törzs, amely Jákob és Bilha (Ráchel ága) fiára vezethető vissza (Ter 30,4–6). Jákob áldása szerint „olyan mint a kígyó az úton, a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar” (49;16–18). Mózes áldása azt mondja róla: „fiatal oroszlán, mely Básánból iramodik ide” (MTörv 33,22). Debora énekében: idegen hajókon tölti életét (Bír 5,17). A népszámláláskor ~ból (Szám 1,38 kk. és 26,42 kk.) 62 700, ill. 64 400 hadviselésre alkalmas férfit számoltak össze; ennek ellenére kis törzs volt (Ter 46,23; Szám 26,42; 1Krón 7,12: egyetlen család); a Bír 18,11 mindössze 600 harcost említ. A sorsvetéskor a Corea és Estaol közé eső terület jutott nekik (Józs 19,40–48; Bír 1,34; 13,2.25) Sefela É-i részén, de az amoriták a hegyvidékre szorították őket. É-on, ahova felhúzódtak, elfoglalták Laist és nehezítették az érintkezést Damaszkusz és a föníciaiak között (emiatt Ter 49,17!). Nevüket a 30,6; 49,16 a din (’igazságot szolgáltat’) szóra vezeti vissza. E népies magyarázat magva annyiban igaz, hogy föl lehet tételezni egy ~ nevű istent: Corea és Estaol vidékén buzgón tisztelték az igazságtevő napistent (vö. ® Bet-Semes, ® Sámson). – 2. város a Jordán egyik forrásánál abban az időben, amikor ~ törzse elfoglalta a szidoniaktól Laist – innen a neve (Józs 19,47; Bír 18,29; vö. Ter 14,14; MTörv 34,1). A város ősi (Bír 18,31) és kedvelt szentélyét I. Jerobeám is elismerte (1Kir 12,29; 2Kir 10,29; Ám 8,14). A „Dántól Beersebáig” kifejezésben (Bír 20,1; 1Sám 3,20; 2Sám 3,10; 17,11; 24,2; 1Kir 5,5; fordítva: 1Krón 21,2; 2Krón 30,5) Kánaán É-i határvárosára utal. Ma Tel Dan, arabul Tell-el-Kadi. Az A. Biran vezetésével 1966-tól folytatott ásatások során felszínre kerültek egy korai bronzkorból való település nyomai; a hikszoszok erődjének maradványai; a késői bronzkorban épült város (Lais?) tűz martaléka lett; a 2. vaskorig lakott terület volt.
