Dávid
Dávid: Júda és Izr. királya (ur. Kr. e. 1004–965). A név még megfejtetlen; némelyek szerint ’kedvelt, szeretett’, ill. ’apai részről testvér’ értelmű; mások arra gondolnak, hogy (Saultól átvett) uralkodói név, az eredeti név ez esetben Elchanan v. Baal-Hanan volna (vö. Ter 36,38; 2Sám 21,19; 1Krón 1,49; 20,5). – A júdeai Betlehemből származott, Izájnak volt a legkisebb fia (1Sám 16,11; 17,12; 1Krón 2,15; Rut 4,17.22). Feleségei: Merab, Michal, Achinoam (a fia: Amnon), Abigail (a fia Kileáb v. Dániel), Maacha (a fia: Absalom), Haggit (a fia: Adonija), Abital (a fia: Sefatja), Egla (a fia: Jitream) és Batseba (a fia: Salamon, Simea v. Sammua, Sobab és Nátán; 2Sám 3,2–5). Más fiai: Jibchar, Elifelet (v. Elpelet), Nogach, Nefeg, Jafia, Elisama, Eljada, Elisua, Elpelet (tévedésből újra említve?); a lánya: Támár (5,13–15; 1Krón 14,3–7). A forrásokban (1Sám 16–2Sám 2,7) ~ először úgy szerepel, mint Saul fegyverhordozója. Azért vette Saul magához, mert fel tudta deríteni hárfájával (1Sám 16,18–23), ill. mert legyőzte Góljátot (17,55–18,5). Mint Saul fegyverhordozója és egyik csapatának vezére elnyerte a nép bizalmát, és Michal is megkedvelte. Saul féltékeny lett rá, és először csellel próbált tőle szabadulni, később nyíltan kiadta a parancsot elfogatására. Saul elől menekülve úgy jelenik meg ~ a júdeai pusztában, mint egy portyázó csapat vezére, aki átmenetileg a filiszteusoknak is szolgálatába szegődött. Saul halála után Hebronban Júda királyává kenik. Hosszú harcok, Isbaalnak, Saul törvényes utódjának és serege vezérének (Abner) meggyilkolása után lett Izr.-ben is király (2Sám 2,8–5,5). Uralma elején ~ elfoglalta a jebuzitáktól Sion várát és környékét – ez lett ~ városa, Jeruzsálem (5,6–9). Ezután egyesítette az addig önálló és olykor egymással is szemben álló (É és D!) törzseket, majd meghódította a kánaáni városállamokat és bekebelezte területüket. Innen érthető, hogy az É-i részen népszerű Saul családjával kíméletesen bánt (1,1–16; 13–16), hogy az Úr ládáját Abinadab házából először Obed-Edom házába, majd Kirjat-Jearimból Jeruzsálembe vitette (6,1–19), s hogy előkészületeket tett egy központi szentély létesítésére (7; 24,18–25; 1Krón 22,2–15: ~ gondoskodása az építőkről és az építőanyag megszerzése; 22,23–24: a papok és leviták szolgálata rendjének megállapítása; 22,25–26: utasítások az énekesek, színészek, kapuőrök és a kincstáros számára). A népszámlálás (2Sám 24,1–9), valamint az állandó hadsereg létrehozása (23,24–39; 27,1–15; 1Krón 11,26–47) és a különféle tisztségek (2Sám 8,15–18; 20,23–26; 1Krón 18,14–17) ~ központosító törekvéseire utalnak. Mindazáltal Izr. É-i részén lázadások törtek ki ellene, amelyeket el kellett fojtania (2Sám 20,1–22; vö. 16,5–13; 19,10–15.17–24), ezenkívül a Jordán egész Ny-i vidékét meg kellett hódoltatnia. Először a filiszteusokat támadta meg (5,17–25; 23,9–17); Edom és Arám élére – legyőzésük után – helytartót rendelt (8,3–14), Moáb adófizetője lett (8,2), Ammont országához csatolta (10,1–14; 12,26–31). Ugyanakkor Tirusszal baráti viszonyt tartott fenn. Mindez ~ nagyságát mutatja, de árnyoldala is volt: Batseba elcsábítása és Urija megöletése (11). Ehhez járultak a szomorú családi események: Támár meggyalázása (13,1–22), Absalom fölkelése és halála (15,1–19,9), mesterkedések az utódlás érdekében (1Kir 1). 70 esztendős lehetett ~, amikor meghalt (1,1; 2,10–11). Nehemiás (Neh 3,16) és Krisztus (ApCsel 2,29) idejében még tudták, hogy hol van a sírja (® cenaculum). – ~ volt a nagy és egységes Izr. megalapítója. Országa nem élte sokkal túl, mégis eszményként élt Izr. fiainak emlékezetében ~ is, az általa létesített birodalom is. Így lett előképe a Messiásnak, Izr. szabadítójának, aki ~ utódaként jött el (2Sám 7,12–15; Iz 11,1.10: Vessző kél majd Izáj törzsökéből; Jer 23,5; Mt 22,42; vö. 9,27; 12,23; 21,9: Dávid fia), sőt úgy jelent meg mint újjáéledt ~ (Jer 30,9; Ez 34,23–31; 37,24–28; Oz 3,5). A hagyomány ~ művészi adottságainak emlékét is megőrizte: neki tulajdonítja Saul és Jonatán (2Sám 1,19–27), valamint Abner (3,33 kk.; vsz. nem teljes) siratóénekét, az egyik himnuszt (22; Zsolt 18) és ~ végrendeletét (2Sám 23,1–7). Szerepel a neve 73 (a LXX-ban 83) zsoltár élén is. S valóban hihető is, hogy ~ szerzett zsoltárt, ha a neki tulajdonított zsoltárok száma idővel sokasodott is a hagyományban.
30. Dávid és Salamon birodalma Kr. e. 1000–930 között
