démon
démon: A gör. daimón eredetileg mindenfajta emberfölötti hatalmat jelentett, beleértve az isteneket is. Később a néphit szerint a gonosz szellemek, a halottak, kivált a még el nem temetett v. erőszakos halált halt halottak lelkei a ~ok, akik mint kísértetek folytatják üzelmeiket. Később a kísértetet v. bármi természetes okra vissza nem vezethető rossznak a szerzőjét nevezték ~nak. Ilyen értelemben a ~ egyedi, sőt csoportnevet is fölvehet. – Az ÓSz-ben nincs összefoglaló neve a ~oknak v. a gonosz lelkeknek. A lélek (ruah) – mint személy – lehet ugyan gonosz (ra ah), de akkor is Isten hatalma alatt áll (1Sám 16,14.23; 18,10; 19,9; 1Kir 22,21); Isten lelkeként a ~ok a héb. szövegben elohim néven szerepelnek (1Sám 28,13; Iz 8,19). Izr. fiai számoltak a ~okkal v. gonosz szellemekkel, de sem egyedi, sem csoportnevet nem adtak nekik. A MTörv 32,1: és a Zsolt 105,37: a bálványokra alkalmazott megvető sedim kifejezés vonatkozik rájuk, de tkp.-i mivoltuk nem derül ki egyértelműen. Hogy Bábel és Edom teljes pusztulását érzékeltesse, sőt kiszínezze, Iz 13,21; 34,14 (vö. Jel 18,2) különféle állatokon kívül bakkecskeszerű lényeket (seirim) is szerepeltet, amelyek a pusztában v. a romok közt tanyáznak; ugyanezt a kifejezést a Lev 17,7; 2Krón 11,15 a bálványokra vonatkoztatja (vö. Zsolt 96,5; Bár 4,7). Iz 34,14 a bakkecskére emlékeztető lényeken kívül a női Lilitet is szerepelteti, minden bizonnyal babilóniai hagyományra visszavezethetően. – A Zsolt 91,6: „a nappal pusztító dögvész”-en föltehetően hőgutát kell érteni. Ebből arra lehet következtetni, hogy a ~ra vonatkozó elképzelések az ÓSz népének hite szempontjából nem játszanak szerepet, inkább csak a költői leírás eleme v. a megvetés kifejezőeszköze a ~. – Az ósz-i apokrif iratokban már sokkal inkább úgy szerepelnek a ~ok, mint akik tévútra vezetik az embert, és Istennek ellenségei: bukott ® angyalok, akiknek bukása saját gőgjük következménye. Az etióp Hénoch kv.-ében a mohóság okozta bukásukat (a Ter 6,1–4 folytatásaképpen erősen kiszínezve), a szláv Hénoch kv.-ében viszont azért buktak le, mert fellázadtak Isten ellen. A ~ok a Sátán alattvalói. A rabbinista irodalomban még nagyobb a ~ok szerepe: az a feladatuk, hogy ártsanak az embereknek. Az emberek ezért félnek tőlük, és félelmükben különféle védekezési módokhoz folyamodnak; ennek jegyében – bár hivatalosan elvetették őket – a nép körében különféle babonás szokások, varázslások is elterjedtek. A ~ok tisztátalan helyeken tanyáztak és érzéki igényeik is voltak. Innen érthetően, bár több nevük volt, a leggyakrabban mégis tisztátalan lélek néven szerepelnek a forrásokban. – Az ÚSz-ben a rabbinista irodalomtól eltérően a megszállottakról (® megszállottság), ördögűzésekről (® ördög) szóló részletek ellenére szembetűnően háttérbe szorulnak a ~ok, Isten ellenségének, a Sátánnak alattvalói (Mt 25,41; 2Kor 12,7; Ef 2,2; Jel 12,7). A keresztény tudatában van, hogy Krisztusba vetett hite győz a Sátán és angyalai fölött. – Az ÚSz-ben a ~okra a sajátosan zsidó elnevezés (tisztátalan lélek) vonatkozik. A pogány kultusz végső soron a ~nak szól (1Kor 10,20 kk.; 2Kor 6,15 kk.; Jel 9,20; vö. Hénoch 99,7; Jubileumok kv.-e 1,11; 22,17). A ~ok veszélyeztetik a hívők életét (Ef 6,12; 1Jn 4,1). Pál a rejtélyes tövist, amelyet a testében hordozott (2Kor 12,7), a Sátán angyalának tekinti. Az idők végén különösen nagy erővel fognak működni a ~ok (1Tim 4,1), de már a jelenben is örök tűz az osztályrészük, vezérükkel, a Sátánnal egyetemben (Mt 25,41; vö. Júd 6). Összefoglalóan elmondható: az ÚSz a Krisztusba vetett hittel megszabadította az embert a ~októl való félelemtől.
31. Az asszír Pazuzu démon: embertestű, ördögarcú, madárlábú, szárnyas keveréklény. Kr. e. 7. sz.
