diákonus
diákonus (gör. ’felszolgáló’): eredetileg az a személy, aki étkezéskor felszolgált (Jn 2,5.9). Az ÚSz-ben több jelentésben szerepel: 1. általában jelenti valakinek a szolgáját (Mt 22,13) v. valamelyik embertársát (Mk 9,35; 10,43; Mt 20,26; 23,11). Ilyen értelemben a pogány fölöttes is Isten ~a (Róm 13,1–4). – 2. Szűkebb értelemben mindenki Krisztus (Jn 12,26; 2Kor 11,23) v. Isten (6,3 kk.) ~a; Pál magát is, másokat is, akik mint ap.-ok v. evangélisták Krisztust szolgálták, Isten (1Tesz 3,2) v. Krisztus (1Kor 3,5; Kol 1,7; 4,7) ~ának nevezte. – 3. Átvitt értelemben lehet az ember valamely hatalomnak v. szellemi értéknek a Sátánnak v. az igazságnak (2Kor 11,14 kk.), az ev.-nak (Ef 3,6 kk.; Kol 1,23), a bűnnek (Gal 2,7), a körülmetélésnek (Róm 15,8), az új szövetségnek (2Kor 3,6) is a ~a. Ezeken a helyeken (1–3) a Vg-ban minister szerepel, s ennek felel meg a magyar szolga szó. – 4. Utalhat a ~ (Vg: diaconus, s magyarul is diákonus) arra is, aki egy egyh.-i közösségben bizonyos feladatokat lát el a hierarchia kialakulása idején. A Fil 1,1: a ~ok együtt szerepelnek az elöljárókkal, de hogy mi volt a feladatuk, az itt nem válik világossá; más helyen (1Tim 3,8–13) azonban pontosan fel vannak sorolva a kötelességeik. Elsősorban hivatalos ügyeket intéztek és szeretetszolgálatot teljesítettek a közösségben. Jóllehet az ApCsel 6,1–7: a ~ szó nem fordul elő, főleg erre a helyre vezetik vissza (elsősorban a katolikusok) a ~ságot és a ~ok feladatait. Eszerint az igehirdetést és a rászorulókkal való törődést szétválasztották egymástól, és ez utóbbit 7, erre kiszemelt férfira bízták; az ap.-ok rájuk tették a kezüket (® kézföltétel). A 6,8–14 és 8,5–13: a 7 (gör., hellenista) ~ az ev.-ot is hirdette, vitázott és keresztelt, így itt jóval nagyobb a szerepük, mint a Fil 1,1 és 1Tim 3,8–13 v. az ApCsel 6,1 kk. szerint. P. Gaechter a 6–8: szereplő ~okat úgy tekinti, mint az ap.-ok hatalommal felruházott (fölszentelt) társait, akik a gör.-ök térítésére és lelki gondozására voltak hivatva, így a Fil 1,1 és 1Tim 3,8–13 által említett ~októl merőben különböztek. Annyi bizonyos, hogy sem a tisztséget, sem a ~ nevet nem lehet zsidó v. hellenista előzményre visszavezetni: a kifejezésnek az ősegyh.-ban alakult ki az az értelme, amelyben a ~ szó minden nyelvbe átkerült.
