dogma
dogma: a gör. ÓSz-ben profán értelemben királyi rendelet, határozat, ® ediktum (Dán 2,13; 6,8; Eszt 3,9; 4,8; 2Mak 10,8). Ugyanilyen értelemben szerepel a szó az ÚSz következő helyein is: Lk 2,1; ApCsel 17,7; Zsid 11,23 és vsz. ApCsel 16,4. Pál ap. a hellén szóhasználatnak megfelelően élt a szóval: „a törvényt parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette” (Ef 2,15; vö. Kol 2,20). A szó egyh.-i jelentését: ’tétel, hittétel’ először az ap.-i atyáknál lehet kimutatni.
