edomiták
edomiták, Edom fiai: Ézsau utódai (Ter 36,1.8.19.43), szemita nép, mely a Szír–arab-pusztából vándorolt a pusztával határos országokba, elsősorban Szíriába és Palesztinába. Itt a kései bronzkorban, a Kr. e. 14–13. sz.-ban a Zered-pataktól D-re, ® Edomban telepedtek meg. MTörv 2,12.22; Ter 14,6; 36,20–21 szerint a ® horiták helyét foglalták el. Kr. e. 1200 k. egyiptomi szövegek szerint nyájaikkal átlépték Egyiptom határait. Országuk határai meg voltak erősítve, és mielőtt Izr. fiai elfoglalták volna az ® Ígéret földjét, tartós és szilárd államot alapítottak. A 36,31–36; 1Krón 1,43–54: felsorolja királyaikat és ezek városait („mielőtt Izr. fiainak királyuk lett volna”): Bela, Beor fia – Dinhabából; Jobáb, Szerach fia – Boszrából; Husam – Temánból; Adad (Hadad), Badad fia – Avitból; Szamla – Maszrekából; Saul – a folyó melletti Rechobotból; Baal-Hanan, Achbor fia –; Hadad – Paiból. Minthogy a nagy kereskedőút (Szám 20,17; 21,22: „királyi út”) az ~ földjén vezetett keresztül és az egyetlen olyan út volt, amelyen Izr. fiai a tengert meg tudták közelíteni (20,14–21), a két nép sokat hadakozott egymással. Saul, mihelyt megszilárdította Izr. fölötti uralmát, mindjárt harcba szállt Edommal (1Sám 14,47). Dávid a Só-völgyben legyőzte őket (2Sám 8,13–15). Ettől fogva, bár saját királyaik kormányozták őket (2Kir 3,9), Izr. fiainak alattvalói voltak. Salamon uralma alatt fellázadtak (1Kir 11,14–20.25b.). Salamon előtt a keniták, akik – Kenász révén – rokonai voltak az ~nak (Ter 15,19; 36,11.42), kihasználták a gazdag rézlelőhelyeket; az ósz-i hagyomány szerint (4,22) a kenita Tubalkain volt az első bronz-, ill. vaskovács. Nem sokkal az ország kettészakadása (Júda, Izr.) után az ~ függetlenné válhattak (vö. 2Kir 8,20–22); Amacja (14,7) és Urija (14,22) ugyan újra legyőzte az ~at, de csak átmeneti időre. Kr. e. 800 k. az ~ (udumu néven) az asszír királyi feljegyzésekben is szerepelnek. A babilóniai szövegekből nem mutatták ki az ~at, de Nebukadnezár legyőzte őket (Jer 27,6; 49,7–22; Ez 32,29). Jeruzsálem pusztulása után É felé húzódtak (35,10; 36,5; Siral 4,21–22); innen érthetők a próf.-k fenyegető jövendölései (Abd 6–21; Ez 25,12–14; 35; Zsolt 137,7–9; Iz 34,5–17; 63,1–6). Helyüket, az egykori edomita terület D-i és K-i részét a ® nabateusok foglalták el. Később az ~ ® Idumea lakóiként szerepelnek a tört.-ben. – Néhány cserépkorsó feliratát nem tekintve az ~ irodalmáról eddig semmi bizonyítékunk nincs, de műveltségük magasabb színvonalú lehetett, mint ahogy a szórványos, nem edomita források sejtetik. Jelentős bölcsességi irodalmuk lehetett. Erős arab hatást mutató nyelvük a héb.-rel és a moabiták nyelvével volt rokon. Kerámiáik formájukban ugyanazok, mint amilyenek abból az időből Kánaánban felszínre kerültek, bár némelyeken szír hatás is kimutatható. Többistenhívők voltak (2Krón 25,14), isteneik közül Qos, Malik (Melek?) és Ai (?) az ismertebbek; a Boszra környékén talált kerámia figurák a termékenység istennőjét ábrázolják (Kr. e. 9–8. sz.).
