Efezus
Efezus: ókori világváros Kisázsiában az Égei-tenger mellékén. Kr. e. 1000 k. jón bevándorlók népesítették be ezt a közlekedési szempontból kedvező fekvésű helyet, ahol a lakosság már tisztelt egy ősi kisázsiai anyaistennőt. Különféle hatalmak versengtek érte, a helye is változott. Ennek ellenére gazdag várossá és fontos művelődési központtá fejlődött. Kr. e. 290: Lüzimakhosz nagyban előmozdította fejlődését. Kr. e. 133: Ázsia róm. tartomány székhelye lett; itt székelt a prokonzul. A gör.-ök szabadságvágya Kr. e. 88: a róm. uralom ellen fölkeléshez vezetett. Az ~i Artemisz-templom az istennő égből leszállt szobrával (ApCsel 19,35) az antik világ csodái közé tartozott. A lakosság körében dívott a bűbájosság (19,19); az egész antik világban híre volt a varázsigéket tartalmazó ~i papiruszoknak. A zsidó kolónia különleges kiváltságokat élvezett, de a keresztény tanítás is elterjedt ~ban a zsidók körében (18,24–28; 19,1–20). Pál 2. és a 3. missz. útján hirdette itt az ev.-ot; 2. alkalommal több mint 2 évig itt maradt; ekkor Demeter ezüstműves lázadása arra késztette, hogy elhagyja ~t (18,19–21; 19,1–20,1). Egyébként az ÚSz-ben több ~ból való személy szerepel. Régi hagyomány szerint János ap. (presbiter?) is tanított ~ban. Az a föltevés, hogy Mária itt halt meg, minden alapot nélkülöz. – A Jel 2,1–11 tanúsága szerint az ősegyh.-ban jelentős szerepe volt. 110 k. Antióchiai Szt. Ignác is elismeréssel szólt ~ról. A húsvét körüli vitában 190 k. Polükratész ~i püspök Rómával szemben azok mellett foglalt állást, akik a húsvétot mindig Niszán 14-én, tehát a zsidó naptár szerint ülték meg (quatuordecimánusok). A legnagyobb ~i esemény a 431-ben tartott 3. egyetemes zsinat volt. A város sokat szenvedett a bizánciak és arabok közötti harcokban. 1426-ban az oszmán törökök kezére került. A 19. sz. óta az egész ókori várost feltárták. Ma Szelcsuk Törökországban. – Lásd a XXVII. színes képet.
XXVII. A kb. 25000 nézőt befogadó Efezusi Színház. Kr. u. 45–54
33. Az efezusiak Artemisze
