efod
efod: Rejtélyes fogalom az ósz-i kultikus nyelvből; újabban az ugariti szövegekből is kimutatják. Megkülönböztethető: 1. Az ~ bad a papi öltözék tartozéka volt. Sámuel (1Sám 2,18) és Dávid (2Sám 6,14; 1Krón 15,27) ezzel vette körül („övezte”) magát; 1Sám 22,18: a papok szerepelnek úgy, mint „vászon ~ot viselő férfiak”. Kötényszerű ruhadarab lehetett. Az ~ jelzőjéül szolgáló bad (’vászon’?) szintén a kultikus nyelvből való. – 2. Volt ~, amelyet papok (2,28; 14,3) vittek minden bizonnyal a vállukon, ahogy az Úr ládáját, a jármot (Siral 3,27), az istenképmásokat (Ám 5,26), a szent sátort (Szám 10,17) is vállon volt szokás hordani, ill. vinni. Az ~nak a szentélyben volt a helye (1Sám 21,10), bár Gedeon a városában helyezte el (Bír 8,27). A szentély elpusztulása után a pap magával vitte (1Sám 23,6). Mögötte a szentélyben egy kardot is őriztek (21,10). Amikor a jövőről kérdezték az Urat, előhozták (23,9–12; 30,7). Szentély létesítésekor a pap ~ot csináltatott (Bír 17,5; 18,14.17–18.20); ~ céljára Gedeon 1700 sékel (kb. 27 kg) aranyat használt fel (8,26–27). Az ~ rendszerint együtt szerepelt a szintúgy rejtélyes terafimmal (pl. 17,5; 18,14.20), ill. egy „öntött szobor”-ral (18,17–18). Ezt az ~ot különbözőképpen értelmezik: némelyek nemesfémmel bevont istenszobornak képzelik; mások tarisznyaként értelmezik; ismét mások kultikus tárgyat (tarisznyát?) látnak benne, amelyet a pap, amikor jóslatot kért, ill. közvetített, magánál hordott. – 3. A Papi iratban ruhadarab, amely a szolgálatát ellátó főpap öltözékének részét alkotta (a köntös, az öv, a melltáska mellett). Aranyszálakkal átszőtt, színes, hímzett kelméből készült, és ékkövek díszítették (Kiv 28,4.6–14; 39,2–7,8).
