égboltozat
égboltozat, ég: I. Az ég látványa alapján hajlamosak vagyunk rá, hogy az eget egy kissé lapos boltozatnak tekintsük, amely a horizont fölé borul, arra támaszkodik; ez az ~. Minthogy az embernek a természettel kapcsolatos fogalmai az érzékelésen alapszanak, nem csoda, hogy mielőtt a tudományos megfigyelések az ellenkezőjét igazolták, addig a közvetlen szemléleten alapuló kép általános helyeslésre talált: a boltozatnak látszó eget valóságos ~nak tekintették. Hogy a Biblia szerzői az egyiptomi, babilóniai és gör. kortársaikhoz hasonlóan szintén boltozatnak vélték az eget, azt egész sor idézet tanúsítja, ahol az ég sátorként való kifeszítéséről van szó: Zsolt 104,2; Iz 40,22; 42,5; 44,24; Jer 10,12; 51,15; Zak 12,1; e helyekből egyszersmind arra is következtethetünk, hogy a szerzők meghatározott állagot (konzisztenciát) tulajdonítottak az ~nak. De még inkább megfigyelhető ez a Papi irat ® teremtéstörténetében. Eszerint a világmindenség úgy keletkezett, hogy az ősvíz 2 részre oszlott, s ezek között foglal helyet a lakott föld (Ter 1,6–8; Zsolt 148,4; Dán 3,60). A föld fölötti víztömegeket valami tetőszerkezetféle tartja fenn, amelynek héb. neve rakia; ez éppúgy lehet döngölt agyagból való fal v. mennyezet, mint fémkupola; ez utóbbi értelmezés Homéroszra emlékeztet (Iliász 5504; Odüsszeia 3,2; 15 329), aki az ~ot nehéz ércből és vasból valónak mondja; vö. Jób 37,18: az ég olyan feszes, mint az acéltükör. Az 1. felfogásnak (= agyagfal) a babilóniai kozmológiában is megtalálható a megfelelője: supruk sam, ’az ég gátja’. Ez szorítja gátak közé az ég óceánját, és sokan az állatövvel azonosították. A Ter 1,8 mintha mégis arra engedne következtetni, hogy a P szerzője rakián nem az ~ egy részét értette, hanem az egész ~ot. A LXX, Aquila, Szümmakhosz és Theodotion a rakia megfelelőjéül a bizonytalan értelmű sztereóma szóval él; ezt a Vg helyesen a firmamentummal (valami, ami ’szilárd, tartós’) adta vissza. – II. Az ~ra erősítette rá Isten a világítókat: a napot, a holdat és a csillagokat (1,14–18). A Papi irat szerzője szerint az ~on nyílás, ablak is van (7,11; 8,3) – ez az elképzelés Babilóniából is kimutatható (Enuma elis 4138 kk.). Amikor a vízözönt a földre bocsátotta Isten, megnyitotta „az ég csatornáit = zsilipeit”, hogy a felső és az alsó vizek újra egyesüljenek, és így a kozmosz visszazuhanjon a ® káoszba és megsemmisüljön (7,11). Iz 24,18: az idők végén ez megismétlődik. Ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy Izr. fiai abban a hiedelemben éltek, hogy az eső csakugyan az ~ csatornáiból zúdul a földre, hiszen a kifejezéssel a szerzők csak valami rendkívülit akartak érzékeltetni; ugyanígy kell értelmeznünk ’az ég bezárul’ kifejezést is a Bibliában. Izr. fiai pontosan tudták, hogy a csapadéknak a felhők a forrásai (vö. 1Kir 18,44; Jób 36,27 kk.; Préd 11,3). Zsolt 104,13: A hegyeket kamráid vizéből öntözöd – ez csupán költői megfogalmazása annak, hogy Jahve adja az esőt és a termékenységet. Ugyanez áll a 2Kir 7,2.19 („Ha ablakot vág is az Úr az égen”); Mal 3,10 („vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit”) kifejezéseire is: az áldás bőségét érzékeltetik. – III. Hogy Izr. fiainak volt érzékük az anyagi világ nagysága és fönsége iránt, amelyet az ~ tágasságában és kékségében éltek át, azt a Zsolt 19,2; Sir 43,1 kk. világosan mutatja; ugyanakkor Isten dicsőségének megnyilvánulását látták benne. Dán 12,3: az igazakra váró dicsőség képe a ragyogó, csillagos ~. – IV. Ezekiel látomásaiban (Ez 1; 10) szintén szerepel a rakia (1,22 kk.; 25 kk.; 10,1); fölötte áll Jahve trónja (1,26; vö. Zsolt 150,1). Vsz. az ~ot kell rajta érteni. Az ~ 4 lényen nyugszik (Ez 1,22), akikben H. Zimmern, H. Gunkel, J. Jeremias és mások a bika, az oroszlán, a skorpió és a vízöntő csillagképet látják; ezek az állatöv fő pontjai, így az ~ alapjai. A 4 élőlény között a kerekeket összefüggésbe lehet hozni az ~ elfordulásaival. Mások azon a véleményen vannak, hogy Ezekiel látomása nem kozmikus jelenségeken alapszik, hanem a szövetség ládájához kapcsolódik. A Jel 4,2–8 Ez 1-re vezethető vissza, de a kerekek beleépülnek az élőlények alakjába, és az ~ helyébe az üvegtenger lép, amely nyilvánvalóan azonos az ~ fölötti vizekkel, amelyről a Ter 1 szól. ® menny.
