eksztázis
eksztázis (gör. eksztaszisz ’kilépés’; ti. a lélek kilépése a testből): elragadtatás. 1. Természetes eszközökkel előidézett önkívületi állapot. Zenével, tánccal, ritmikus kiáltozással, a bőr bevagdosásával, kábítószerekkel próbálták elérni. Gyakori jelenség volt a hellenizmusban, de az ÓSz is említi pogány istenek híveiről (1Kir 18,26–29) és Izr. fiairól is (1Sám 10,5–10; 19,18–24). – 2. Természetfölötti okból származó önkívületi állapot. A LXX több héb. szót is ~nak fordít, pl. a nyugtalanságot, félelmet, mély álmot (Ter 2,21; 15,12), szóbeszédet és rágalmat (Szám 13,32). Bővebben ® próféta. – 3. Az ÚSz-ben az ~ a csodálkozás, meglepődés következtében keletkező zavartságra, félelemre utal. Így Mk 5,42; Lk 5,26; ApCsel 3,10 (a csodák és gyógyítások láttán); Mk 16,8 (az angyal láttán). A szó természetfölötti értelmében Péter (ApCsel 10,10; 11,5), János (Jel 1,10) és Pál ap. (ApCsel 22,17; 2Kor 12,2–4) került ~ állapotába. A ® glosszoláliák szintén az ~sal hozhatók összefüggésbe (1Kor 14,9–19). – ® látomás, ® mennybevitel.
