Eljon
Eljon (héb., gör. hüpszisztosz): Mint jelző ’magas, fenséges, felső’, pl. helynevekben: Felső-Bet-Horon (Józs 16,5), a templom felső kapuja (2Kir 15,35), Felső-tó (Iz 7,3), de MTörv 26,19; 28,1: eljon al, ’minden más fölött álló’; így Jahve ’az egyedül fölséges, a legfölségesebb az egész világon’ (Zsolt 83,19; 97,9), v. egyszerűen a Fölséges (Isten): 57,3; 78,35 stb.; Iz 14,14; Zsolt 18,14; 21,8; 46,5; Bölcs 6,3 stb.: az ~, ill. gör. megfelelője Isten tulajdonneveként szerepel; a költői nyelvben egy régi, Jahvéra átvitt istennév őrződött meg. A Ter 14,18 a kánaáni királyt, Melkizedeket „a magasságbeli Isten (El-Eljon) papja”-ként állítja elénk (vö. egy Tanachból való kánaáni levélben: az istenek ura kifejezéssel), „aki az eget és a földet teremtette”. Egy Kr. e. 8. sz.-ból, Szfiréből származó arám fölirat, valamint Philo szerint, aki Bübloszból való volt, a föníciaiak tiszteltek egy ~ nevű istent (Euszébiosz, Praeparatio evangelica 1,10), akit magasságosnak, magasságbelinek neveztek (vö. pl. Mik 6,6), mert az égben lakott. Úgy látszik, ez lehetett az ~ eredeti jelentése, amely később (pl. sok gör. és róm. föliratban; vö. Zsolt 97,9) a minden más isten fölött álló fölségre vonatkozott, a zsidóságban pedig az egyetlen Isten transzcendenciájára utalt. Az ugariti szövegekben szereplő Alijn Baallal filológiai okokból sem kapcsolható össze. ® El, ® Elohim, ® Isten fölsége.
