előfutár
előfutár, előhírnök: I. Az ÓSz-ben. A Messiás ~ának gondolata Malakiás próf. jövendölésein alapszik; Mal 3,1 szerint Jahve elküldi hírnökét, hogy utat készítsen neki, mielőtt maga megjelenik, hogy templomában ítéletet tartson, megtisztítsa Lévi fiait és népe tagjait. Az ókori K-en az uralkodó jövetelét (® parúzia) egy neki utat készítő ~ készítette elő (vö. Iz 40,3; 52,7; Abd 1). Mal 3,23 kk. ezt a küldetést Illésnek tulajdonítja, aki a 2Kir 2,11 szerint nem halt meg, hanem tüzes szekéren fölment az égbe. Mielőtt elérkezik az ® Úr napja, Jahve elküldi Illés próf.-t, hogy a felbomlott erkölcsi rendet helyreállítsa (vö. Mt 17,10–13). Sir 48,10 hasonló várakozást érzékeltet, de kiegészíti azzal, hogy Illés eljövetele Izr. törzseinek helyreállítását fogja jelenteni; e felfogásban Illés átveszi az ® Isten szolgájára háruló feladatok (Iz 49,6) egy részét. Jézus korában a zsidók körében elevenen élt az a hit, hogy eljön Illés, mégpedig küldöttként, ~ként (vö. Mt 11,10–14; 17,10–13; Jn 1,21); a rabbik szerint az lett volna a feladata, hogy helyreállítsa Izr. fiai családjainak (faji) tisztaságát, hirdesse az igazságot, a békét és a bűnbánatot, rendezze a templomi kultuszt és újra egységbe fogja össze Izr. törzseit; ezenkívül tőle várták a vitatott kérdések megoldását (vö. 4,25), és neki kellett volna fölkennie a Messiást is, azaz királyt rendelni Izr. fiai fölé (vö. 1Sám 10,1; 16,13), tanúságot is téve róla. Az ósz-i apokrif iratok szerint Illésen kívül (Hénoch 89,52; 90,31) még Hénoch (90,31), Ezdrás (4Ezd 14,9), Báruk (Bár [szír] 13,3; 76,2), valamint az összes férfi is eljön, aki nem szenvedett halált, hanem fölvitetett a mennybe (4Ezd 6,28) a messiási kor, az üdvösség hírnökeként. Kumránból nem adatolható ez a várakozás, ill. elképzelés. – II. Az ÚSz szerint az ÓSz-nek Illéssel kapcsolatos várakozása ® Keresztelő János személyében és küldetésében teljesedett be (vö. Mt 11,4). Máté evangélista, aki az ósz-i várakozást fogalmazta meg (17,12 kk.; vö. Lk 7,27), ehhez Jézus szavait is hozzáfűzte: „Illés már eljött, de nem ismerték fel”, majd megjegyezte: „a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik”. Hasonló felfogást tükröz 1,17 is: (A Keresztelő) „Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak (= a Messiásnak), hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” (vö. Mal 3,23 kk.). A Keresztelő tudatában volt, hogy ő utat készít annak, aki hatalmasabb nála (Mt 3,11 kk.), ezért bűnbánatra szólította fel a bűnösöket; csak ez menthette meg őket az ítélet napján. Tanítása, vezeklő életmódja, amelyet a pusztában folytatott (Mk 1,4; vö. 1Kir 17,2–7; 19,2–9), öltözete (Mk 1,6; vö. 2Kir 1,8) és lankadatlan buzgalma (Mt 11,7; Mk 6,17 kk.; vö. 1Kir 18,16–20; 21,17–24) annyira emlékeztették kortársait Illésre, hogy az általuk várt Illést látták benne, ha vitát váltott is ki, hogy vajon az a személy-e, akinek a szerepét betölti (Jn 1,21).
