Elohista
Elohista, E: az ún. Elohista-forrás szerzőjét szokás így nevezni, amely egyike annak a 4 forrásnak, amiből a Reuss-Graf-Kuenen-Wellhausen-féle iskola szerint a ® Pentateuchust összeállították. Az elnevezés onnan ered, hogy a Pentateuchusnak azokban a részeiben, amelyeket a kritika az ~nak tulajdonít, az Isten a pátriárkák tört.-ében ® Elohim néven szerepel, s csak a Kiv 3,15-től lesz ® Jahve. Más nyelvi ismérvek: Kánaán őslakói nem kánaániak, hanem amoriták; Isten hegye Hóreb, nem Sínai; a rabszolganő amah, nem sifhah stb. Hogy az ~ nevet ki vezette be, nem lehet egyértelműen megállapítani; talán H. Hupfeld, aki 1853: a Ter forrásait, részleteit felülvizsgálta. A Pentateuchus ~-részleteiről pl. O. Eissfeldt 1922: adott áttekintést. Az ~ munkája részleteivel kapcsolatban sok a nézeteltérés, de azt mindenki elismeri, hogy az ~ a Ter 15-tel (Ábrahám) kezdi a munkáját, majd így folytatja: 20–22; 24–37; 39–50; Kiv 1–14; 17–20; 23–24; 31–33; Szám 11–14; 20–24; 32; MTörv 31; 34. Többen fölteszik, hogy az ~ régebbi források anyagát (E1, E2, E3) dolgozta föl, és hogy művét Kr. e. 750–700 táján fejezte be. Az ősatyáknak és Izr. fiainak tört.-ét élénken és folyékonyan adja elő. Ugyanakkor, mintha egyetemesebb és vallásosabb szemléletű lett volna, és több próf.-i szellem hatotta volna át, mint elődjét, az ún. ® Jahvistát. Általában azt is tartják róla, hogy az É-i országrészből származott, a próf.-k földjéről.
