elpártolás
elpártolás, hűtlenné válás: I. Az ÓSz-ben ismeretlen fogalom az istentelenség, az ateizmus, így az ~ a más istenekhez, a bálványokhoz szegődés. Ezt a szövetség megszegése, az Izr.-lel szövetségre lépett Jahve hűtlen elhagyása jelenti (Kiv 32,7 kk.; MTörv 9,7.24; 32,15 kk.); továbbá a lázadás a Jahve által szabott rend, törv. ellen (Lev 26,14 kk.; MTörv 28,15). Mivel a szövetséget a házassági hűség jelképezi, mindez egyszersmind fajtalankodás, kicsapongás, hűtlenség is (Kiv 34,15 kk.; Szám 15,39; Bir 2,17; Jer 3,6 kk.; Ez 16; Oz 1–3). Jahvénak a szövetséghez való hűsége és szeretete felől nézve az ~ érthetetlen dolog (Jer 2,5; 18,13–17), amely romlásba, pusztulásba visz (Iz 1,28; Jer 18,15 kk.; Oz 11,5 kk.). Azoktól a tagoktól, akik másokat hűtlenségbe visznek, ~ra csábítanak, Izr.-nek radikálisan el kell magát határolnia (MTörv 13). – II. A zsidóságban az ~ mindenekelőtt a mózesi törv.-ek megszegését jelenti (1Mak 1,15; 2,19–22; ApCsel 21,21). – III. Az ÚSz szerint a keresztény is elpártolhat Istentől, ill. Jézus ev.-ától (Zsid 3,12 és Lk 8,13; Gal 1,6). Jézus figyelmezteti tanítványait (Mt 7,15 kk.; 24,4 kk.), az ap.-ok az egyh.-akat (ApCsel 20,29 kk.; Róm 16,17 kk.; 2Tesz 2,2 kk.; Jud 17–20): óvakodjanak a hamis próf.-któl, a tévtanítóktól, akik ~ba viszik őket. Az utolsó időnek nagyarányú ~ lesz az egyik jellemző jelensége (Mt 24,11 kk.; 2Tesz 2,3; Jel 13). ® megtagadás.
