énekesek
énekesek: Az ünnepi hangulatot különösen családi v. kultikus ünnepeken (Lk 15,25), zarándoklat alkalmával énekkel emelték, amelyet esetenként zene és tánc is kísért (Jób 21,12; 30,31; Zsolt 69,13; Sir 32,5 kk.; Ám 6,5). Dávid idején ~ és énekesnők is tartoztak az udvartartáshoz (2Sám 19,36). Gyász alkalmával, fájdalmuk enyhítésére szintén énekeltek (Siral 5,14; Ám 8,3.10), ha csak „hivatásos” ® siratóasszonyok is. Az ének általában nemigen állt sokkal többől mint egyetlen versből, amelyet folyamatosan ismételtek (Kiv 15,20; 32,18; 1Sám 18,7; 21,12; Mt 11,17). A kultikus éneklés a későbbi időkben a leviták kizárólagos joga volt; a leviták közt épp az ~ és a zenészek (® hangszerek) számítottak a legtekintélyesebbnek; Ezd 2,41 Aszaf fiaiként említi őket (a többi levitától való megkülönböztetésül?); a Krón ugyanakkor Aszaf, Hemán és Jedutun fiaiként szerepelteti a kultikus énekre és zenére hivatott levitákat, akiknek szervezete Dávid koráig nyúlik vissza (1Krón 15,16–24; 25,1).
