Eszter könyve
Eszter könyve, Eszt: héb. szövegében proto-, gör. részeiben deuterokanonikus ósz-i kv. – I. Keletkezése. A héb. ~ keletkezési idejét Kr. e. 300 és 80 közé teszik, a pontos megállapításra tett kísérletek mind föltevések. A nyelvi bizonyítékokon (a kifejezőeszközök állományán) kívül emellett szól a gör. fordítás kolofonja is. 2Mak 15,36 alapján szintén kb. Kr. e. 50 tájáról adatolható. Leginkább még a 3. sz. valószínűsíthető, amikor is a zsidók föltehetően készen állhattak új gondolatok befogadására és új ünnepek megülésére. A Makkabeusok harcai idején is alkalmas lehetett Eszt a nép vallásos tudatának formálására és a harci kedv fölkeltésére. Azt, hogy hol keletkezett a kv., nem lehet megállapítani, bár vannak jelek, amelyek alapján a K-i diaszpora a vsz. Szerzője mindenképp művelt lehetett és vallásos. – II. Tartalma. Achasvéros (Xerxész) király (ur. Kr. e. 485–465) díszes lakomát rendezett a tartomány előkelői és Szuza népe számára. Ennek alkalmával – bölcsei tanácsára – eltaszította Vasti királynét, aki megtagadta azt a parancsát, hogy teljes díszben jelenjen meg a vendégek előtt (1). Erre azt javasolták neki, hogy a tartomány legszebb lányai közül válasszon új királynét. A háremben töltött előkészületi idő elteltével a zsidó Hadasszát (Esztert) szemelte ki, aki Mardokeusnak, nagybátyjának és nevelőapjának tanácsára eltitkolta származását. – Mardokeus fölfedezett egy király elleni összeesküvést (2); de nem hajtott térdet hódolata jeléül Ámán nagyvezér előtt, aki sorsvetéssel Adar hónap 13. napjára tervezte a zsidók kiirtását (3). Mardokeus Esztert bízta meg: hárítsa el a veszedelmet. Eszter imával és böjttel készült a feladat végrehajtására (4). Meghívta vendégségbe a királyt és Ámánt, bár kérését csak másnapra tervezte; Ámán közben bitófát készíttetett Mardokeus számára (5). A király meg akarta jutalmazni Mardokeust a palotaforradalom fölfedezéséért, ezért Ámánnak nyilvánosan tisztelnie kellett Mardokeust (6). Másnap a lakomán Eszter arra kérte a királyt, könyörüljön meg népén, s Ámánt végeztesse ki; a király fölakasztatta Ámánt (7). Mardokeus lett az új nagyvezér, Eszter pedig kieszközölte, hogy a zsidók védhetik az életüket (8); Adar hónap 13-án a birodalom összes tartományában bosszút állhatnak ellenségeiken, Szuzában még 14-én is. Ettől kezdve megünneplik Adar 14., ill. 15. napját. Mardokeus és Eszter levélben is kötelezővé tették a ® purim megülését (9). A kanonikus héb. Eszt Mardokeus dicséretével zárul (10,1–3); a deuterokanonikus gör. kiegészítés (a LXX: közbeiktatva, a Vg-ban a kv. végéhez csatolva) Mardokeus egy álmát és ennek értelmezését, egy összeesküvés fölfedezését, a király ediktumait (a zsidók kiirtására, ill. a zsidók érdekében), Mardokeus és Eszter imáját, Eszternek a király elé járulását és Eszter Egyiptomba vitelét tartalmazza. – III. Műfaja széppróza. A szerző sokféle stíluseszközt és műfaji sajátságot fölhasznált (arány, gondolatritmus, inklúzió, ellentét stb. és elbeszélés, anekdota, beszámoló, leírás, dekrétum stb.). – Maga a purim, amelynek az eredete és szerepe a kv. egyik központi kérdése, vsz. a perzsa diaszpórában átvett ünnep, és az Eszt felelet a zsidóknak arra a kérdésükre, hogy voltaképpen miért is ünnepelnek. Mintegy ünnepi olvasmány (® Megillot), amely arra hivatott, hogy a hallgatóság emlékezetébe idézze a purim eredetét, s azt a veszedelmet, amiből az elődök kiszabadultak. Közben a szerző a bölcsességi irodalomból vett elemeket, tanításokat is beleszövi az elbeszélésbe. – IV. Teológiája talán az eléggé világias színezetű purim-ünnepre való tekintettel „rejtett” (az Isten szó nem is fordul elő), de épp ezáltal fejeződik ki a szerzőnek Isten szentségében való hite és az a tisztelet, amely a Legszentebb színe előtt eltöltötte. Isten „titokzatos” módon működik, a „véletlenek” és az események „csodálatos” alakulása révén. A szerző többször emlékezteti a hallgatókat olyan szentírási helyekre, ahol Isten szerepel a történések okaként. Előtérben áll a szövetségnek, a kiválasztottságnak és a nép megmaradásának a gondolata. Az ellenséggel szemben a zsidók magatartása azon az axiómán alapszik, amely szerint a (választott) nép ellensége az Isten ellensége. Amikor bosszút állnak, úgy járnak el, mint ahogy a régi háborúk idején volt szokás Izr.-ben (zsákmány után nem volt szabad nyúlni!). Mardokeus is, Eszter is „máshonnan” (4,4) várta a segítséget, és tudták, hogy a büntetés azt sújtja, aki küldetését nem teljesíti. Ezt a rejtett tartalmat a gör. fordító fölismerte, és a maga módján ki is fejtette. Ezzel mintegy bizonyítékot szolgáltatott Eszt teol.-i vonatkozásai mellett.
