évhét-prófécia
évhét-prófécia: 1. Irodalmi műfaj. Dán 9,24–27: a peser v. a magyarázat nem igazodik a Jer 25,11; 29,10: találhatóhoz (vö. Dán 9,2). Jer kerek számmal (70 év) jelöli a fogság tartamát. Ebből tévesen arra következtettek, hogy a fogságból való hazatéréssel kezdődött az üdvösség. Ez a várakozás hamisnak bizonyult és megingatta az Izr.-nek ígért üdvösségbe vetett hitet; ezért a Dán szerzője szükségesnek látta, hogy a Messiásban és az üdvösségben való hitet erősítse, de ugyanígy azt is, hogy – abból a meggyőződésből, miszerint a végső idő tovább fog tartani, mint amit eddig a próf.-k róla jövendöltek – a Jer által megadott számnak új magyarázatát adja: nem 70, hanem 70-szer 70 évig fog tartani, míg Isten a földön megszilárdítja országát. – 2. Tartalom. Az Isten országát – ahogy az egyh.-i hagyomány is tartja – Dán 9,24 adja hírül 3 negatív és 3 pozitív állítás formájában („véget ér a gonoszság”, „lepecsételik a bűnt”, „levezeklik a vétket” és „elérkezik az örök igazság”, „megpecsételik a látomást és a jövendölést”, „fölkenik a Legszentebbet”). Ugyanígy a bűn megszűnte és az örök igazság megvalósulása jellemzi az eljövendő ® eónt is. Az apokaliptikus látomásában a Legszentebb fölkenése a Templom megtisztításán alapszik (Kr. e. 164.), amely Júdás Makkabeus nevéhez fűződik és éppúgy mint az Emberfia trónra emelése (7,13 kk.), Krisztusban, Krisztus Egyh.-ában és az eszkatologikus kiteljesedésben valósul meg. – 70-szer 70: mint Mt 18,22: itt is szimbolikus értelme van a számnak. A kombináció föltehetően a Lev 26,34-re vezethető vissza, és a 2Krón 36,21-hez igazodik, mivel ez utóbbi szerint minden megszegett ® szombatévnek egy év felel meg a 70 évi fogságból. Az üdvösség idejének el nem érkezte egybevágott az átokkal, amely a szövetség megszegéséhez kapcsolódott és hétszeres bűnhődéssel fenyegetett (Lev 26,18.21.24.28). A számválasztásba belejátszott a ® jubileumi év is. Mivel Isten országának kezdetét jubileum maximumként értelmezték, kézenfekvő volt, hogy ez ne csupán egy 7 esztendőből álló időszaknak álljon az élén, mint az állandóan ismétlődő jubileumi évek (25,8 kk.), hanem 10-szer annyi évből állónak. – 3. Kronológia. a) Az eszkatologikus időrend szerint a 70 hét Krisztus újraeljöveteléig terjed: az első 7 hét (Dán 9,25a) Cirusz dekrétumától (Ezd 1,2 kk.) Krisztusig tart; a rá következő 62 hét (Dán 9,25b) Isten városa megalapításának és kiterjedésének ideje; az Isten városa az utolsó héten pusztasággá válik (9,26f), majd az új égben és új földön megvalósul a 9,24. – b) A róm. időrend, amely a 9,25 olvasatában főleg Theodotionhoz és a Vg-hoz igazodik, a 7 hetet összekapcsolja a 62 héttel, a 9,25 és 9,26 fejedelmében pedig Krisztust látja. Ugyanakkor Jeruzsálem felépítését (9,25) azzal a levéllel hozza kapcsolatba, amelyet I. Artaxerxész Kr. e. 458: Ezdrásnak adott (mások szerint ez a Kr. e. 445. év); ha innen számoljuk a 69 hetet (= 483 év), a Kr. u. 26-ot kapjuk, hozzávetőleg Krisztus nyilvános föllépésének idejét. A 9,27: a véres- és ételáldozat megszüntetése a hét második felében arra utalhat, hogy Krisztus halála után, amely e kronológia szerint 30-ra esik, ezek az ósz-i áldozatok értelmüket vesztették. Ugyanakkor Jeruzsálem pusztasággá válását (9,26) a város Kr. u. 70: történt pusztulásával azonosítják. – c) A makkabeusi kronológia a Jeruzsálem fölépítésére fölszólító parancsban (9,25) a 9,2-nek Jer 25,11; 29,10-re (vö. 30,18; 31,38; ezek a szövegek Kr. e. 587-ből valók!) vonatkozó tartalmát látja. A fejedelem (Dán 9,25) némelyek szerint Cirusz (Iz 45,1), mások szerint Józsue főpap. Kr. e. 587-től 538-ig éppen 7 évhét telt el. A fölkent (Dán 9,26) III. Oniász főpap, akit Kr. e. 170 k. megöltek; ez az évszám meghatározza az utolsó hetet, amelynek közepén (Kr. e. 167) megszentségtelenítették a jeruzsálemi templomot. A 62 hetes időszak úgy maradt fenn, hogy a szentíró a fogságnak és a IV. Antiokhosz alatti üldözésnek az idejét levonta a helyreállítás idejéből (Kr. e. 538–171). A fél évhét, amely a pusztulás megkezdődése és Isten országának megvalósulása (9,24) közé esett, az a „rövid idő” (Ag 2,6 stb.), amely csaknem minden próf.-nál elválasztja a sötét jelent és az üdvösség idejét, s emberi mértékkel sokáig tart, mintha Isten késne (Hab 2,3).
