Filippi
Filippi: makedóniai város. A Kr. e. 7. sz.-ban alapították Krenidesz (’források’) néven. II. Fülöp Kr. e. 360: megnagyobbította és a maga nevéről ~nek nevezte el. Kr. e. 168: Aemilius Paulus Perseus legyőzte Makedóniát; Kr. e. 146: Makedónia (~vel egyetemben) róm. tartomány lett; 4 kerületre osztották, ~ az első kerületbe esett, amelynek Amphipolisz volt a fővárosa. Az ApCsel 16,12 ~t a körzet legfontosabb városaként említi. Miután Augustus ~nél legyőzte Brutust és Cassiust (Kr. e. 42), a város tovább fejlődött, és Kr. e. 31: róm. kolónia lett (Colonia Augustus Julia Victrix Philippensium; vö. 16,12). Ettől kezdve megillette ~t a ius italicum. A lakosoknak kb. a fele lat. eredetű volt (nagy helyőrség állomásozott ~ben), ezek róm.-aknak tartották magukat (16,21). A lakosság másik fele gör.-makedón származásúakból és bevándoroltakból tevődött össze; ez utóbbiak közé zsidók is tartoztak, de még zsinagógájuk sem volt (16,13). Minthogy a Hémosz és a Pangaion hegyek közé esett és a Via Egnatia mentén feküdt, ~ mind katonai, mind kereskedelmi szempontból fontos volt. A közeli arany- és az ezüstbányák, amelyek révén a város meggazdagodott, Pál ap. idejére már kimerültek, ennek ellenére ~ még mindig kereskedelmi központ maradt. Az egyh.-at Pál 2. missz. útja alkalmával, 51: alapította meg ~ben (16,13–40; 1Tesz 2,2). Az első keresztény közösség csaknem teljesen megkeresztelkedett pogányokból állt. Pál mindvégig ragaszkodott a ~ekhez (Fil 1,3–8; 4,10–16), becsülte és kedvelte őket úgyannyira, hogy tőlük még anyagi támogatást is elfogadott (2,25; 4,10 kk.). A 3. missz. útján, 57 k. Pál meglátogatta a ~eket (ApCsel 20,1 kk.), és 58 húsvétján újra fölkereste őket (20,6).
