fogadalom
fogadalom: A ~tétel Izr.-ben nagyon elterjedt és igen ősi szokás lehetett. Nyilvánvalóan egyéni kezdeményezésből indult ki, hiszen az ÓSz nem írja sehol elő (csak a helye van meghatározva: MTörv 12,5 kk.; 17 kk.). Mindamellett sok helyen szerepel az ÓSz-ben, rendszerint a hozzá tartozó önkéntes adomány-nyal együtt (pl. Lev 7,16; MTörv 12,6.17). Ami valamilyen okból kötelező volt, az nem lehetett ~ tárgya. Fogadalmat valamilyen nehéz helyzetben tettek, Isten különös segítségét várva. Arra az esetre, ha Isten valóban megsegíti őket, vállalták valaminek a megtételét Isten dicsőségére; az összes pozitív ~ (személy v. tárgy odaajánlása Istennek v. a Templomnak) kapcsolódik valamilyen föltételhez (Ter 28,20; Szám 21,2; Bír 11,30 kk.; 1Sám 1,11). Hogy Isten jóindulatát megtapasztalhassák, tettek olyan fogadalmat is, amellyel valamitől való tartózkodásra kötelezték magukat; ilyenkor a ~ nem kapcsolódott föltételhez (1Sám 14,24; Szám 30). A ~tétel mindig kultikus cselekvés (áldozat, böjt stb.); szeretetből fakadó tettek ígéretét nem lehet a Bibliából kimutatni. Amikor beváltották a fogadalmat, hálát adtak Isten segítségéért, a bajból való szabadulásért. Ilyen alkalmakra születtek az olyan zsoltárok mint a Zsolt 65; 66; 116; más zsoltárok ~tételre utalnak. – Az idők folyamán visszaélések is előfordultak, ezért a törv. és a próf.-k fölléptek a ~ tisztasága védelmében. Így óvtak az elhamarkodott ~tételtől, amit később nem tudtak volna a ~tevők beváltani (Szám 30,3; Préd 5,1–6; Sir 18,22 kk.); a fogadalmat nem lehetett kevésbé értékes v. tisztátalan dologgal megváltani (Lev 22,21–23; Mal 1,14); végül: a nők csak az apa v. a férj hozzájárulásával tehettek fogadalmat (Szám 30,4–17). Minthogy a ~tétel meglehetősen gyakori volt, inkább korlátok közé kellett szorítani, semmint buzdítani rá. Gyakorivá válásával a ~ sokat vesztett kötelező erejéből (Bír 11,35 kk.). Erre vall az is, hogy idővel a fogadalmat a fölajánlott dolognak (v. személynek) a hozzávetőleges ellenértékével is be lehetett váltani (Lev 27). Ebből következően a ~ vallási szempontból is veszített értékéből. A visszaélések mértékére a kol nidre imából is következtethetünk, amellyel a kiengesztelés napján a következő évben teendő fogadalmakat előre érvénytelennek nyilvánították. – A ~tétel jellegzetesen ósz-i szokás, amely az ÚSz-gel sokat vesztett jelentőségéből. Mindamellett: Jézus csak a visszaélésekkel fordult szembe (Mt 15,5 kk.); a ~tétel megszüntetéséről nem volt szó, ezt az ősegyh. élete is tanúsítja (ApCsel 18,18; 21,24). ® átok, ® korbán, ® nazír, ® rechabiták.
