Galatáknak írt levél
Galatáknak írt levél, Gal: protokanonikus úsz-i irat, Pál ap. levele. – I. Keletkezése. Vsz. a Kisázsia É-i részén elterülő Galácia lakosainak (® galaták) írta Pál, akiknek 2. és 3. missz. útján hirdette Krisztust (ApCsel 16,6; 18,23). Némelyek (mindenekelőtt A. M. Ramsay) Antióchia, Ikónium, Lisztra és Derbe lakóit értik rajtuk; ezek a városok Galácia róm. tartomány területén feküdtek, és 1. missz. útján Pál sorra járta őket. Ez utóbbi föltevést bizonyos apologetikai előítélet is támogatja. Az ApCsel és a ~ között ui. jelentős eltérések mutatkoznak. A ~ szerint Pál csak 2-szer járt Jeruzsálemben (Gal 1,18; 2,1), az ApCsel szerint legalább 3-szor (9,26; 12,25; 15,2); ugyanígy eltér Pálnak az ap.-i zsinatról szóló beszámolója (Gal 2,1–10) is az ApCsel 15-től. Pál szerint nem fűztek hozzá semmit ahhoz, amit ő tanított (Gal 2,6), az ApCsel 15,29 viszont tilalmakat tartalmaz. Ezzel szemben az ApCsel nem említi, hogy a feladatokat megosztották egymás között (Gal 2,9). Ha a ~ az ap.-i zsinat előtti időből való volna, a nehézségek elhárulnának, de akkor a levél címzettjei nem lehetnének az É-i galaták, mert őket Pál csak az ap.-i zsinat után kereste fel. Így inkább azt kell tekintetbe venni, hogy a ~ is, az ApCsel is meghatározott céllal íródott, és nem számol be minden eseményről. – A Róm és a ~ közötti hasonlóságból némelyek arra következtetnek, hogy a ~ nem sokkal a Róm előtt, Kr. u. 56–57: keletkezett, vsz. Korintusban. – A levél indítékáról is eltérnek a vélemények. Annyi bizonyos, hogy judaisták (nem gnosztikusok!) érkeztek Galáciába, s ezek rá akarták kényszeríteni a pogánykeresztényekre a zsidó törv.-t, főleg a körülmetélést. Csak az a kérdés, hogy a törv. megtartását az üdvösség föltételének tekintették-e v. a tökéletesség nagyobb fokának. Ez utóbbi föltevés egybeesik a címzettek kérdésével: elképzelhető, hogy a judaisták még a jeruzsálemi zsinat után is követelték a törv. megtartását? Mindamellett: anakronizmus volna a jeruzsálemi zsinatot a későbbi zsinatok mércéjével mérni. A ~ megfogalmazása világos elvi kérdésről volt szó (2,21; 5,2–4), egy „más” ev.-ról (1,6). A galatákat megtévesztették a tévtanítók, de még nem veszett el minden. Ezért írta Pál ezt a levelet éles, fölháborodott hangon, ironikusan (5,12), ugyanakkor azonban szenvedélyes, féltő szeretettel (4,12–20). – II. Tartalma. A vita miatt a ~ egy kissé egyoldalú, a tárgyilagos Róm tehát mintegy kiegészíti, sőt helyre is igazítja. Ha a ® megigazulás elérhető a törv. megtartásával, akkor bizonytalan emberi tényezőtől függ, Krisztus hiába halt meg (2,21; 5,2.4), és Pál igehirdetése is hiábavaló volt (4,11; 5,11). Krisztus alávetette magát a törv.-nek (3,13; 4,4), és halálával beteljesítette. Így mi, akik a keresztségben magunkra öltöttük Krisztust (3,27), szintén szabadok vagyunk, nem állunk a törv. hatálya alatt (2,19; 4,5). Ez nem azt jelenti, hogy nem igazodunk semmiféle törv.-hez; ellenkezőleg: a szeretet törv.-e kötelez bennünket (5,13–6,10). Krisztussal jelképesen a testben haltunk meg (keresztség) a merőben emberi dolgok számára, az új élet viszont, amit kaptunk, szellemi, isteni élet. Tehát magatartásunkban erről az új életről kell tanúságot tennünk (5,24 kk.). Hogy zsidó ellenlábasainak fölébük kerüljön, és jobban megvilágítsa, mennyire összhangban áll tanítása Isten üdvözítő akaratával, Pál rámutatott: a megigazulásra az ÓSz-ben sem lehetett rászolgálni. Az előkép Ábrahám, aki hitt az ígéretben és ez megigazulására szolgált. Ezt az ígéretet a későbbi szövetség nem érvénytelenítette (3,17). Isten szuverén üdvözítő akarata Izr.-nek, az ígéret gyermekének kiválasztásában is megnyilvánult, de ugyanúgy Izmaelben is, aki a test erejéből, azaz a természet törv.-ei szerint született (4,21–31). – Hogy céljukat elérhessék, a judaisták kétségbe vonták Pál tekintélyét. Újítónak mondták, aki az emberek tetszését keresve más ev.-ot hirdet (1,10). Ezért az ap. arra kényszerült, hogy a levél első részében küldetését megvédje (1,11–2,21). – A levél 4 részre tagolható: a) életrajzi rész: Pál megvédi tekintélyét (1–2); b) tanító rész: a törv., a hit és az ígéret (3–4); c) figyelmeztető rész: az új életből folyó következmények (5,1–6,10); d) befejező rész (6,11–18). – A levél eredetiségét és egységét nem vitatják.
