Gibeon
Gibeon (héb. ’dombon fekvő helység’): város, amely a földosztáskor Benjamin örökrésze lett (Józs 18,25); ® papi város volt (21,17). A várost eredetileg hivviták lakták (11,19); amikor Izr. fiai elfoglalták Kánaánt, cselhez folyamodtak és szövetségre léptek velük (9,3–15; 10,1). Józsue több kánaáni királytól megvédte őket (10; 11,9). Buzgalmában Saul megkísérelte, hogy kiirtsa a város lakóit; emiatt Dávidnak kellett bűnhődnie (2Sám 21,1–14). Ezután nem szerepelt a város Izr. tört-ében. Hogy a fogság után újra benépesült (Neh 3,7; 7,25), nem egészen biztos, mert a párhuzamos helyen (Ezd 2,20) Gibbar áll (emiatt A. van den Born azonosítja a 2 várost). 2Sám 2,12–17; Jer 41,12: ~ tava; ~ magaslatán állt Jahvénak egy szentélye (2Sám 21,6; 1Kir 3,4 kk.; 9,2; 1Krón 16,39; 21,29; 2Krón 1,3). – ~ helyhez kötésében eltérnek a nézetek; egész sor helység számba jöhet a Jeruzsálemből Bételbe vezető út mentén, ill. ettől Ny-ra, de egyik mellett sem szólnak döntő érvek. Mégis, mivel az ed-Dzsibben folytatott ásatások (1956-tól) során a 3 m vastag és 959 m hosszú kései vaskori városfal alapjain kívül 27 ® korsópecsét is felszínre került, ezek alapján ~ leginkább ed-Dzsibbel azonosítható (® Beerot).
61. Gibeon környéke
