gond
gond: Az ÓSz-ben elsősorban a bölcsességi irodalomban szerepel: nyomasztja az embert (Zsolt 13,3); okozhat ~ot a munka (Sir 38,29), a lány (42,9), a gazdagság, a megélhetés (31,1 kk.) és minden, ami nyomasztóan hat az emberre, különösen a halál napja (40,2; 41,1). A ~ öregít (30,24), az álom pedig elűzi a ~ot (31,1 kk.). Sokakat „megöl” a ~ (30,23), nem szabad azért, hogy az ember hagyja magán eluralkodni (30,21 kk.). A ~ nem segít semmit, teljesen fölösleges (Zsolt 127,1 kk.). Az embernek Istenre kell bíznia a ~ját (55,23), akinek ~ja van az igazak életére (37,18; vö. 40,18); az igazaknak a Magasságbeli viseli ~jukat (Bölcs 5,15). Isten kicsinek és nagynak egyaránt ~ját viseli (6,7; 12,13). Az ÚSz-ben Jézus arra inti tanítványait, ne aggodalmaskodjanak, hiszen a mennyei Atya gondoskodik róluk (Mt 6,25–34; Lk 12,22–31); csak egyre legyen ~juk, az Isten országára – minden más (étel, ruházat stb.) miatti ~ csak a földhöz láncolja az embert, teljesen fölösleges (Mt 6,27), sőt pogány dolog (6,32). A „világi” ~ok elfojtják az emberben az Isten szavát (Mk 4,19; Mt 13,22; Lk 8,14). Vigyázni kell, nehogy elnehezedjen az ember szíve „az élet ~jaiban”, s készületlenül érje a halál napja (21,34). Mártának sok mindenre ~ja van, pedig csak egyre van szükség, az üdvösségre (10,34). A tanítványoknak még a bíróság előtt sem kell töprengeniük (azaz: aggódniuk), mert a Szentlélek ajkukra adja, amit mondaniuk kell (Mt 10,19 kk.; Mk 13,11; Lk 12,11 kk.). Pál szeretné, ha a korintusi hívek „mentek volnának a ~tól” – ezért ajánlja nekik a szüzességet (1Kor 7,32–34). Ugyanakkor Pál viseli „az összes egyh.-nak rá nehezedő ~ját” (2Kor 11,28), és Timóteus is vállalja a filippi egyh.-zal való törődést (Fil 2,20). Ugyanígy kell a keresztényeknek (Krisztus teste tagjainak) is törődniük egymással (1Kor 12,25). Minthogy „az Úr közel van”, a keresztényeknek nem szabad semmi miatt aggódniuk inkább terjesszék kéréseiket hálaadással az Úr elé (Fil 4,6), forduljanak minden ~jukkal Istenhez (1Pét 5,7).
