gyengeség
gyengeség: Az ÓSz-ben a ~ nem annyira erkölcsi ~ v. bűn, inkább a bűn következménye, büntetés (Zsolt 31,11). – A gyenge Isten és a törv. védelme alatt állt (Ez 34,2–22; ® árvák, ® özvegy, ® szegénység), ezért bízhatott Isten segítségében (Zsolt 6,3; 31,10 kk.; 71,9 kk.; 109,24 kk.). Isten erőt ad a gyengének (1Sám 2,4; Jud 9,11; 16,11). – Az ÚSz-ben az egész ember (1Pét 3,7), ill. – a lélek/szellem ellentéteként – a test gyenge (Mt 26,41; Róm 6,19). De Isten épp az emberi ~ben akarta üdvözítő erejét kinyilvánítani (2Kor 12,9), s a gyengét választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket (1Kor 1,27 kk.). Krisztus mint ember magára vette a ~et, hogy minket megmentsen (2Kor 13,4; Zsid 5,2) és megmutassa: ami Istenben ~nek látszik, az minden emberi erőt felülmúl (1Kor 1,25). Az ember is dicsekedhet ~ével, mert így mutatkozik meg Isten kegyelmének ereje (2Kor 11,30; 12,5–10; 13,9). – Olykor a ~ erkölcsi vonatkozásban rosszalló értelmű: gyenge, aki hitében meginog, aki alaptalanul megbotránkozik, s egyáltalán: botlik, vétkezik (Róm 5,6; 14,1; 1Kor 8.7–13; Zsid 4,15; 7,28). A törv. azért erőtlen, mert nem képes az üdvösséget megadni (Róm 8,3; Zsid 7,18 kk.).
