gyermekségtörténet
gyermekségtörténet: Mk-tól és Jn-tól eltérően, ahol Jézus működésének leírása a Jordánban való megkeresztelkedésével kezdődik, Mt (1,18–2,23) és Lk (1,5–2,52) Jézus születésének és gyermekkorának tört.-ét is magában foglalja, néhány előzetes eseménnyel együtt. Ez az ún. ~. Részletezve: Mária József házába vitele és Jézus születése (Mt 1,18–25); a napkeleti bölcsek látogatása (2,1–12); menekülés Egyiptomba; a betlehemi gyermekgyilkosság; A szt.-család hazatérése (2,13–23); Keresztelő János születésének hírüladása (Lk 1,5–25); Jézus születésének hírüladása (1,26–38); Mária látogatása Erzsébetnél (1,39–56); Keresztelő János születése (1,57–80); Jézus születése (2,1–20); Jézus körülmetélése és bemutatása a Templomban (2,21–40); a 12 éves Jézus Jeruzsálemben (2,41–52). – Lk csupa olyan dolgot tartalmaz Jézus gyermekkoráról, ami Mt-ban nem található meg, kiegészítve Keresztelő János gyermekkorára vonatkozó részletekkel. Mt-ban a ~be súlyos gondok vegyülnek (József töprengése Mária állapota miatt: 1,18–20; Heródes ellenségessége az újszülött Messiással szemben: 2,3–8.13.20; menekülés Egyiptomba, gyermekgyilkosság: 2,13–16), Lk-ban a kép a komoly mozzanatok (Zakariás némasága: 1,20.22; Jézus születésének szegényes körülményei: 2,7; Simeon jövendölése: 2,34 kk.; Mária és József gondja Jézus elveszése miatt: 2,44–48) ellenére is derűs. Mindkét ~ beleillik az Ev.-ba: Mt-ban – Lk-tól eltérően – gyakoriak az utalások az ósz-i ígéretek teljesedésére, miként az Ev. egészében, a ~ben is (Mt 1,23; 2,6.15.18.23), és József áll előtérben (Lk-ban Mária), Jézus törvényes apja (ez ebben a zsidókeresztény Ev.-ban összhangban áll az apa kilétét elsőrendűen fontosnak tartó zsidó felfogással). Lk-ban, mint az egész 3. Ev.-ban a ~ben is nagyobb szerep jut a nőknek: Mária kapja a megbízást, hogy a születendő Megváltónak a Jézus nevet adják (1,31), nem József, mint Mt-ban (1,21); Mária és Erzsébet találkozása; Erzsébet szerepe Keresztelő János elnevezésében (Lk 1,60); Anna próf.-asszony (2,36–38). Aztán – ismét az egész ev.-ra jellemző módon – Jézus mindjárt a ~ben a szegények Megváltójaként jelenik meg (vö. 1,53): istállóban születik, szegényes körülmények között (2,7); először egyszerű pásztorok kapnak hírt a megszületéséről (2,8–17). Lukács ~ét, miként egész ev.-át egyszerű, szemléletes előadásmód és végtelen báj jellemzi (pl. a Jézus születéséről szóló részt). Lukácsnál a ~ – jól átgondolt tervnek megfelelően – 7 részre oszlik: a 2 gyermek születésének hírüladása, a 2 asszony találkozása, a 2 gyermek születése, végül az egyéb csodálatos események a gyermek Jézussal kapcsolatban. A Gyermek kilétét angyal (1,31–33.35; 2,9–12,13 kk.; Mt 1,20 kk.), a Szentlélek (Lk 1,41–43; 2,30–32; 2,25 kk.; 2,34 kk.), végül maga a Gyermek (2,49) adja tudtul. – A ~nek természetesen nem a szinoptikus hagyomány a forrása, mint az 1. és 3. ev. többi részének; a ~ vonatkozásában Mt és Lk külön forrásból merített. Máté ~e eredetileg szemita nyelven keletkezett: Jézus nevének magyarázata (Mt 1,21) nem a jelenlegi gör. szövegben, hanem csak szemita nyelvre visszafordítva érthető. Lukács ~e esetében is szembeöltő a szemita sajátságokkal tarkított gör., kivált az előszó (Lk 1,1–4) művelt gör. nyelvével egybevetve, így Lukács ~e esetében is számolhatunk egy eredeti szemita forrással, amely már szemita v. gör. nyelven írott forrás volt. Hogy a megtervezett fölépítés, a szép előadásmód megvolt-e már az ősforrásban is v. az evangélistától származik, nem lehet egyértelműen megállapítani. Kétségtelen, hogy Lukács evangélista a maga ~ét átdolgozta. Ezt a gör.-ös mondatszerkesztésen kívül a rá annyira jellemző szóhasználat tanúsítja. Ugyanakkor vitatható, hogy vajon az 1. ev. ~e az ős Mt-ban is megvolt-e, ha ilyet egy Origenész óta kimutatható (Euszebiosznál) felfogást elfogadva – fel lehet tételezni. Ha az ős Mt hozzávetőleg a ma ismert Mt-val azonos terjedelmű volt, és ha a gör. Mt-ban a Mk-hoz mérten másodlagos fordulatok arra vezethetők vissza, hogy a szemita ős Mt gör.-re fordításakor a fordító Mk-t is felhasználta, akkor nincs akadálya, hogy a ~et is az ős Mt részének tekintsük. De ha az ős Mt-t sok szaktudós nézetéhez csatlakozva – ún. logiaforrásnak tekintjük (® szinoptikus kérdés), amely később – Mk-val és a külön forrásokkal összedolgozva – a kanonikus Mt lett, akkor az ős Mt nem foglalta magában a ~et. Egyébként Lk is merített a logiaforrásból, ha tehát ismerte volna ennek ~ét, föl is használta volna, de ennek semmi nyoma (Lk 2,39; vö. Mt 2). – Mindkét ~ meríthetett Mária elbeszéléseiből (vö. Lk 2,19.51), de nem közvetlenül, mert akkor nem volna köztük annyi eltérés. Lehetséges viszont, hogy az ev. keletkezése idejéig már elterjedtek különféle tört.-ek Jézus születéséről és gyermekkoráról, amelyek Jézus anyjának v. más, vele közeli viszonyban levő személynek az elbeszélésein alapultak (vö. 1,1 kk.), s ezek kerültek bele az 1. és 3. ev.-ba. Nem bizonyítható, de esetleg föltehető az is, hogy maga József is készített följegyzéseket, s ezek szolgáltak alapul Mt ~ének. Keresztelő János fogantatásának és születésének tört.-e a szülőkre mehet vissza, s szóban v. írásban terjedhetett, mielőtt belekerült volna egy ev.-ainkhoz alapul szolgáló forrásba, v. mielőtt Lukács evangélista Jézus születésének tört.-ével összedolgozta volna. Irodalomkritikailag, de részben tartalmilag is meg lehet az egyes részek eredetére és összefűzésére bizonyos föltevéseket kockáztatni, de ezek a föltevések nem igazolhatók egyértelműen. – A ~ekben különféle csodálatos dolgokról van szó (angyalok jelenése, prófétálás, Zakariás megnémulása és némaságának megszűnése, Erzsébet anyasága idős kora ellenére, Mária szűzi anyasága, a napkeleti bölcseket vezérlő csillag), ezért némelyek arra gondolnak, hogy inkább legendáról van szó, semmint leírásról, ill. hiteles tört.-ről, s szinte csak a szülők nevét, Jézus születésének helyét tekintik tört.-ileg elfogadhatónak. Ezzel kapcsolatban azonban le kell szögezni, hogy Mt is (utalások a jövendölések teljesedésére), Lk is (1,1–4) tört.-i eseményeket rögzít, nem legendák foglalata; az ev.-ok ~ét szigorúan el kell határolni azoktól a legendás színezetű elbeszélésektől, amelyek nagyon korán elburjánzottak. A Megváltó nem volt csodagyerek, ahogy az apokrif iratok mutatják. Igaz, 12 éves korában rendkívüli fogékonyságról tett tanúságot és abban a tudatban beszélt, hogy Isten az atyja (2,47.49), de ennek leírása az ev.-ban tárgyilagos és mértéktartó, kivált az apokrif iratok elbeszéléseihez mérten. Hogy az ember kapcsolatba kerülhet az angyalokkal, az Isten világával (azt a kérdést nem érintve, hogy a jelenséget valláspszichológiailag miként lehet magyarázni), azt csak az tagadhatja, akinek a keresztény kegyelmi élet valóságáról nincsenek fogalmai. Ugyanez mondható el a prófétálással kapcsolatban is, amelyet az ÓSz is régóta ismert. Végül, ami Szűz Mária anyaságát és magát az Istenembert illeti: akik ezeket újra meg újra megkísérelték különféle pogány képzetekből levezetni, azok nem vették soha figyelembe az ÚSz tanításának sajátosságait, amelyek – bár látszólag hasonlítanak bizonyos pogány elképzelésekhez – igen lényeges pontokban különböznek tőlük. Mindenekelőtt: a ~ek Jézusban elsősorban a Megváltót látják, s nem annyira Istennek a földön való megjelenését a Fiában, tehát a régi zsidó várakozásnak, ill. hagyománynak felelnek meg. A keresztény közösségnek Jézusban mint Isten Fiában való, később megérlelődött hite még nem hatott a ~ekre, s ez tört.-i szempontból tanúsítja hitelességüket. Ezen túlmenően: hit kérdése, hogy az Istenembert és szűztől való születését valaki elfogadja-e. – Annak, aki a 2 ~ közti eltéréseket tört.-i hitelességük ellen felhozza érvül, figyelembe kell vennie, hogy a tört.-i szempontból legfontosabb dolgok megegyeznek: a szülők neve, Jézus Szentlélektől való fogantatása, József Mária jegyese, de Jézusnak csak nevelőapja (Mt 1,18–20; Lk 1,26–38), Jézus fogantatása akkor, amikor Mária el volt ugyan jegyezve, de még nem költözött oda Józsefhez (Mt 1,18; Lk 1,27); Jézus születése az után, hogy Mária odaköltözött Józsefhez (Mt 1,24 kk.: Lk 2,5), mégpedig Heródes uralma idején (Mt 2,1; vö. Lk 1,5); a gyermek nevének meghatározása születése előtt, angyal közvetítésével (Mt 1,21: József, Lk 1,31: Mária), a gyermek Dávid fia (Mt 1,1; vö. 1,20; Lk 1,32; vö. 2,4–7.11), a szülők Názáretbe költözése (Mt 2,23; Lk 2,39). Ez a sok lényeges egyezés egy nagyon régi közös hagyományra utal és inkább a ~ek tört.-isége mellett szól, semmint ellene. – Egy másik kérdés, amelyet újabban katolikus részről vetettek fel, az irodalmi műfaj kérdése. Némelyek úgy vélik, hogy formailag a ~ek bizonyos értelemben hasonlítanak a zsidó ® Midrásra, mert a tört.-i eseményeket nem csupán közlik, egyszersmind teol.-ilag értékelve, hanem különféle építő jellegű részletekkel ki is egészítik, amelyek szigorúan véve már nem tekinthetők tört.-ileg elfogadhatónak (pl. feltehető a Bír 13 hatása: Sámson fogantatása, 1Sám 1 kk. hatása: Sámuel fogantatása). Ám ezzel a tagadhatatlan tört.-i háttér nem válik kérdésessé (Jézus szűztől születése, Jézus Betlehemben születése stb.), de egyébként is különbséget kell tenni a tört.-i esemény és annak esetleg kiszínezett, szabad előadásmódja között; ez természetesen nehéz és nem is mindig lehetséges. ® Boldogságos Szűz Mária, ® Jézus Krisztus, ® népszámlálás.
