gyűlölet
gyűlölet: I. Az ÓSz-ben a ~ körébe tartozó fogalmakra a sn tő utal, de az ellenséget csak a költői nyelvben jelöli sn tőből képzett szó, a közkeletű kifejezés a srr (’ellene dolgozni’) tő származéka v. egy olyan szó (ojeb), amely egyébként csak az akkádban fordul elő. A héb. szó azon túlmenően, amit a magyarban a gyűlöl ige kifejez, más jelentéselemeket is tartalmaz. Így gyilkosság esetében megvizsgálták, hogy vajon akaratlanul ölte-e meg a gyilkos áldozatát, v. ~ből, azaz szándékosan (MTörv 4,42). A férfi a feleségei közül az egyiket szerethette, a másikat gyűlölhette (21,15–17: a héb.-ben), mert a gyűlöl ige csak a kisebb mértékű szeretetre utalt, ennek megfelelően a gyűlölt asszony is csupán ’mellőzött feleség’ volt. Valójában csak az embertársát gyűlölte az ósz-i ember, jóllehet ezt a törv. tiltotta (Lev 19,17 kk. és a bölcsességi kv.-ek, amelyek olykor a ~ következményeire is utalnak). A ~nek különféle okai lehettek: személyes rosszindulat, politikai ellentét (Dán 4,16) v. az embertárs bűnössége. A testvér ~ét különösen elítélték, kivált a rabbinista irodalomban. A bűnösök gyűlölték az igazat, ahogy azokból a zsoltárokból kikövetkeztethető, amelyekben a zsoltáros Istent kéri, szabadítsa meg ellenségeitől. A bűnösök azért is gyűlölik az igazat, mert Istent gyűlölik: nem tartják meg Isten parancsait és üldözik azokat, akik Istent szolgálják. Az igazak viszont a bűneik, a gonoszságuk miatt gyűlölik a bűnösöket (® átokzsoltárok). – Antropomorfizmusként Jahvénak is ~et tulajdonítottak. Elsősorban a bálványimádást gyűlölte Jahve (MTörv 12,31) és a hamis kultuszt (pl. Ám 5,21). A bölcsességi irodalomban Isten főleg a gonoszokat és a gőgösöket gyűlöli (vö. Péld 6,16–19), nekik megfizet Isten-ellenes magatartásukért. – 2. Az ÚSz-ben a gör. miszein az ósz-i jelentést fejezi ki. Senki sem szolgálhat két úrnak, mert az egyiket szeretni fogja, a másikat gyűlölni (Mt 6,24; vö. Lk 16,13); aki elkötelezi magát Krisztusnak, annak gyűlölnie kell a családját, sőt saját magát is (Mt 10,37); Róm 7,17: „amit gyűlölök (= ami nincs szándékomban), azt teszem”. Jézus szembeállítja a ~et megengedő régi törv.-vel az új törv.-t, amely tiltja a ~et; pontosabban: azt a mindennapi magatartást, amely a Lev 19,17 kk. kiforgatásából következett, és az általa tanított tökéletes magatartást, amelynek az ellenség szeretetében kellett megnyilvánulnia (Mt 5,43–48; vö. Tit 3,3). A testvér~ tilalma János számára magától értetődött (1Jn 2,9.11; 3,15; 4,20 kk.). Jel 2,6: Jézus gyűlöli a nikolaitákat és helyesli, hogy az efezusiak is gyűlölik őket. Ezért a Zsid 1,9 jogosan vonatkoztatja Jézusra a Zsolt 45,8 szavait: szereted az igazságot, gyűlölöd a jogtalanságot (vö. Júd 23). Azoknak, akik Jézust követik, ~ben lesz részük; nem azért, mintha felforgatnák a rendet v. vétenének a hatalom ellen, hanem egyszerűen Jézus nevéért (Mt 10,22; 24,9; Lk 6,22). Jn-ban, ahol a szeretet központi kérdés, magától értetődően a ~ is élesebb megvilágításba kerül. Mivel Isten világosság és szeretet, a világ (kozmosz) sötétség és ~; mivel Jézus a szeretetet tanítja, az, aki gyűlöl, bűnös, s a bűnös nem is képes egyébre, mint ~re – a bűn és a ~ csaknem azonos (Jn passim; 1Jn 2,9–11; 3,13–15). – Isten ~ét csak a Róm 9,13 említi, ahol Pál ap. az Írást idézi: Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem (= mellőztem; Mal 1,2 kk.), annak bemutatására, hogy Isten szabadon választja ki az embereket a ® megigazulásra. ® szeretet.
