halottakról való gondoskodás
halottakról való gondoskodás: Egyiptomban, Babilóniában és Kánaánban a halottakat sírjukban ellátták étellel, itallal. Egyiptomban úgy gondolták, hogy a halott ka-jának, amely ott van a sírban a holttest mellett, szüksége van rá. Babilóniában meg voltak róla győződve, hogy az alvilágban attól függ a halottak sorsa, hogy ellátják-e őket étellel, itallal, főképpen vízzel. Ugyanígy gondolkodtak Kánaánban is. Ugaritban úgy készültek a sírok, hogy a szükség szerint pótolni lehessen a vizet. Nablusz mellett Tell-el-Fára nekropoliszában az egyik kőrézkori (kalkolitikum) sírnak tartálya volt, amelyből a vizet egy kis csatornán a sír bejáratához lehetett vezetni. – Hogy ez a szokás Izr.-ben is tovább élt-e, azt a szövegekből nem lehet egyértelműen kikövetkeztetni, de a sírleletek (® temetkezés) és a szomszédos népek szokásai alapján legalábbis az első időkben biztosra vehető. – A MTörv 26,14 (halottja vsz. Baal isten) arra a siratóra emlékeztet, amelyet Elő-Ázsiában a nyári hőség beálltakor a vegetációs istenség halálára énekeltek. – Nem lehetetlen, hogy a Sir 7,33 esetében (a „minden élőlénynek adj ajándékot” mellé párhuzamul, és az illő temetés követelményének eleget téve, amelyet a 38,16 tartalmaz) sírmellékletről van szó (olaj, mécses; élelemre ebben a korban aligha gondolhatunk); az nem vsz., hogy Sirák fia már áldozatra és imára gondolt, amiről a 2Mak 14,43 kk. tesz említést, hiszen Sir 38,16 sem sorolja ezeket az illő temetés követelményei közé. 30,18: itt az Egyiptomban élő gör. fordító golelt (’sírkő’) olvasott, és így feleslegesnek ítéli az egyiptomiaknak azt a szokását, hogy ennivalót tesznek a sírra; de a csak mássalhangzókra szorítkozó héb. szöveg, valamint a 30,19 alapján inkább gillulra (’bálvány’-ra) kell gondolnunk; ® halottkultusz.
