halottidézés
halottidézés: Azon a hiedelmen alapszik, hogy kapcsolatba lehet lépni a halottakkal, s hogy a halottak nemcsak helyzetük, állapotuk felől tájékoztathatják az élőket, hanem hasznos tanácsokat is adhatnak nekik. Babilóniában a ~ a papok egy külön osztályának hatáskörébe tartozott; az egyiptomiaknál (vö. Iz 19,3) és a gör.-öknél is dívott. Lev 19,31; 20,6.27; MTörv 18,11; 1Sám 28,3.7.9; 2Kir 21,6; 23,24; 1Krón 10,13; 2Krón 33,6; Iz 8,19; 19,3; 29,4: Izr.-ben a ~ kiirtandó rossznak számított, de az egyszerű nép körében azért elburjánzott (vö. 1Sám 28,7: Saul megbízta szolgáit, kerítsenek neki egy asszonyt, aki ért a ~hez). A MTörv 18,11 szerint a ~ eredetileg kánaáni szokás volt. Az ÓSz-ben az idézett helyeken mindenütt az ob szó szerepel, amely másutt ’borostömlő’-t jelent (Jób 32,19), itt azonban ’szellem’ értelmű. Az obot megkérdezték, mint Jahvét (Lev 19,31; MTörv 18,11; Sir 46,20; Iz 8,19; 19,3). A Lev 20,27 alapján föltehető, hogy a szellem a megidéző személyében nyilatkozott meg. A szellem motyogva, mormogva beszélt, és hangja a földből hallatszott (Iz 29,4; Sir 46,20). A halottidézőt képessége miatt a lelkek urának tekintették (vö. 1Sám 28,7). 28,13 kk.: az endori halottlátó asszony látja Sámuel szellemét, de Saul nem lát semmit, hangot azonban hall, s úgy véli, hogy Sámuellel beszél. Ebből a gör. fordítók arra következtettek, hogy a ~ csalás volt, ezért az obot – a 2Kir 21,6; 23,24; Iz 29,4 kivételével – mindenütt hasbeszélőnek fordították. Az obbal párhuzamosan 10 esetben a jiddehoni is előfordul, ezt a LXX megidézőként, ill. ráolvasóként, a Vg pedig jövendőmondóként adta vissza. De ha abból indulunk ki, hogy a tő, amelyből a szó ered, nemcsak ’tudni’ értelmű, hanem azt is jelentheti, hogy ’valamiben jártasnak lenni’, akkor olyan szellemre is vonatkozhat, akivel némely jövendőmondó rendszeres kapcsolatban áll (vö. ApCsel 16,16), szemben a halottak szellemével, aki a halottidéző szavára a kérdező személy kívánsága szerint hol ennek, hol annak jelenik meg. A MTörv 18,11 a szellemek megkérdezésére utal; ezen v. az említett eljárásokat kell érteni, v. valamely más, közelebbről meg nem határozott praktika rejlik a kifejezés mögött, ahogy Iz 65,4 is leír egy ilyet: az éjszakát sírboltban töltötték, hogy álmukban a halottaktól értesüléseket szerezzenek. A ~hez rendszerint reménytelen helyzetekben folyamodtak (vö. 1Sám 28,5 kk., 15; Iz 19,3). – A ~t a törv. tiltotta (Lev 19,31; MTörv 18,11); aki gyakran megtette, annak számolnia kellett vele, hogy kiirtják a népből (Lev 20,6); Saul vesztének is ez volt az egyik oka (1Krón 10,13). A halottidézőket meg kellett kövezni (Lev 20,27; vö. 1Sám 28,3.9; 2Kir 23,24). A ~ Jahve egyeduralmának semmibevevését jelentette, mert amit Jahve elrejtett, azt a halottaktól próbálták megtudni (1Sám 28), v. pedig azért, mert Jahve szavát kevesebbre tartották az alvilág válaszánál (Iz 8,18 kk.). Ezért a MTörv 18,11 kk. szerint a ~ utálatos volt Jahve szemében, a Lev 20,6 pedig Jahvétól való eltévelyedésnek minősítette a ~t (vö. 1Krón 10,13 kk.), és olyan cselekedetnek, amely tisztátalanná tette Izr. fiait (Lev 19,31). A hivatalos jahvizmus szerint a halottak nem tudnak erről a világról (Jób 14,21; 21,21; Préd 9,5 kk., 10); ezért Iz 8,19 („Kérdezzétek meg a halottidézőket”) szarkasztikusnak minősíthető.
