harc
harc, küzdelem: Az evangélium döntésre és erőfeszítésre, lelki küzdelemre szólít fel (Lk 13,24; Mt 10,34). A levelekben gyakran van szó ~ról, az ember alacsony ösztönei elleni küzdelemről (Róm 7,23; Zsid 12,1 kk.; Jak 4,1; 1Pét 2,11). Az Ef szerint ezt a ~ot valójában a sötétség hatalmai és erői, „az égi magasságok gonosz szellemei” ellen kell folytatni, és az Úr szolgálatában minden erőt be kell vetni (különösen: Ef 6,10–20). Meg kell jegyezni: Pál szívesen vette képeit és kifejezéseit a sport, az atlétika és a katonai élet szókészletéből. A küzdés és versengés fontos szerepet töltött be a hellén világban. Görögországból terjedtek el a sportversenyek az egész világon. Ezt 1Mak 1,14 és 2Mak 4,12–18 is tanúsítja, ahol ® gimnáziumról és játékokról van szó. Pál a saját életét és az ev. hirdetése terén tett erőfeszítéseit ~nak, ökölvívásnak, versenyfutásnak nevezi, a győzelmi koszorú elnyerésére (1Kor 9,26; 1Tesz 2,2; 2Tim 4,7). Ez sok lemondásba és kemény önfegyelembe kerül (1Kor 9,25 kk.). A keresztények ~a, amelyet egész életükben folytatniuk kell a szenvedésben és életük odaadásában éri el tetőfokát (Fil 2,16 kk.; 2Tim 4,6 kk.). Ennek a szellemi-lelki küzdelemnek egymást támogató testvéri közösségben kell folynia (Róm 15,30; Fil 1,27; Kol 4,12). Az ap. Isten népe hitéért, üdvösségéért küzd, de nem saját erejéből, hanem Krisztus erejével (1,29; 2,1). A küzdelem a Mester akarata, a tanítványoknak pedig, akik Jézus Krisztus szolgái és katonái, a kötelességük (Lk 17,10; 2Tim 2,3 kk.).
