haza
haza: Minél inkább eltávolodtak Izr. fiai a nomád életformától, érzelmileg és szellemileg egyaránt annál inkább helyhez kötődtek. Kain sorsát átoknak tekintik (Ter 4,11–14). Vallási megtapasztalásaik is helyhez kapcsolják őket, és a ~ elvesztése, a hontalanság büntetés, balsors számukra (1Sám 26,19; Zsolt 137). A ~ fogalmának átélése természetesen változott a tört. folyamán. Izr.-ben eredetileg a törzsek örökrészéhez való ragaszkodás (nahalah; vö. Józs 13) állt előtérben. A hellenizmus idején ehhez járult a poliszhoz kötődés, amely mint patrisz minden áldozatot megérdemelt (vö. elsősorban 1Mak). – Ezek a természetes kapcsolatok a kinyilatkoztatással egyfelől meglazultak, sőt megszűntek, másfelől viszont magasabb szintre emelkedtek. Ábrahámnak el kell hagynia ~ját (Ter 12,1 kk.). Isten esküvel új ~t ígért neki, de először csak gerimként (® idegen) élhetnek ott ő és utódai (pl. 15,7–21). Miután az Ígéret földjét elfoglalta és sajátjának mondhatta, Izr. abban látta voltaképpeni boldogságát, üdvösségét, „nyugalmát”. Ilyen értelemben az Ígéret földje v. egyszerűen a föld, az ország felülmúlta a természetes értelemben vett ~ fogalmát. Ugyanakkor nem szabad eljátszani, újra elveszíteni. Ezért lehet mondani, hogy a föld, az ország Jahve tulajdona és az is marad, Izr. csak jövevényként, vendégként él földjén (Lev 25,23; vö. Zsolt 39,13; 119,19: idegen). A száműzetéssel Izr. elszakadt ~jától, mintegy kitépték földjéből, de épp ezáltal fokozódott benne a hozzá való ragaszkodás (Siral, Neh 9; Tób 13). A próf.-k állandóan ébresztgették egy új, dicső országnak, az új Jeruzsálemnek a reményét. Ez minden népnek és nemzetnek ~ja lesz (Zsolt 87). – Jézust szülővárosában és Jeruzsálemben, amelyet meg is siratott, elutasították (Lk 4,16–30; 19,39–44; vö. 13,34 kk.), Így megjövendölte népének ~ja pusztulását. Az Isten új népe, az Egyház nem kötődik többé földi ~hoz. Jézus a minden kötelékből való kiszakadást szabta feltételül azoknak, akik tanítványai akarnak lenni (vö. Mt 19,29). A keresztények idegenként, mint zarándokok, szétszórtan élnek ezen a világon (vö. 1Pét 1,1), mert ők a magasságbeli Jeruzsálem gyermekei (Gal 4,26), a mennyben van a ~juk (Fil 3,20). Isten népének a földön nincs maradandó városa, hanem keresi jövendő ~ját (Zsid 13,14). A hitben már az ősatyák is ezt az igazi, mennyei ~t keresték (11,14 kk.). Isten népe csak itt talál nyugalmat (4,9); ez az a ~, amelyet Isten készített nekik (11,16).
