házasságtörés
házasságtörés: Bár az ÓSz-ben a házasságot nem tekintették sem vallási, sem társadalmi szempontból intézménynek, a hagyomány is, a törv. is védte, s a ~ botránynak minősült (® erkölcstelenség). A férfinak több „szabadsága” volt, mint a nőnek. A férfi esetében csak a más feleségével v. egy eljegyzett nővel való nemi érintkezés számított ~nek (Kiv 20,17 = MTörv 5,21; Lev 20,10; MTörv 22,22.23–27), de ha egyedülálló nővel v. rabszolganővel került nemi kapcsolatba, azt nem tekintették ~nek (vö. 22,28). Ezen túlmenően: a ~sel gyanúsított férfit soha nem vetették alá olyan próbatételnek (® féltékenységi áldozat), mint az asszonyt (Szám 5,11 kk.). A házasságtörőket megkövezték, a férfit éppúgy mint a férjes asszonyt (MTörv 22,22; vö. Ez 16,40; Jn 8,5); ugyanígy azt a nőt is, akit a városon belül erőszakolt meg férfi (MTörv 22,23 kk.: „nem kiáltott segítségért”); azt ellenben, akit a városon kívül, a határban erőszakoltak meg, nem tekintették bűnösnek (22,25 kk.: „hiába is kiáltozott volna”). Aki egy lányt elcsábított, köteles volt az apának kártérítést fizetni, a jegyajándékot megadni, s el kellett a lányt vennie (többnejűség) úgy, hogy többé el se válhatott tőle (Kiv 22,15 kk.; MTörv 22,28 kk.). A ~t megcsonkítással (Ez 23,25) és elégetéssel (Ter 38,24; Lev 21,9) is büntethették. Mindamellett: a ~ elég gyakori volt. A bölcsességi kv.-ek gyakran intenek a más asszonyától, a rossz nőtől való óvakodásra (Péld 2,16–19; vö. Mal 2,14; Péld 5,15–20; 6,24–35; 7,5–27; 23,27 kk.; 30,20); Sir 23,22–27 a házasságtörő asszony bűnének leírása. Oz, Jer és Ez Jahvénak és népének viszonyát úgy mutatják be mint házasságot (® szövetség), s Izr. eltévelyedését, idegen istenekhez pártolását ~nek minősítik (Oz 2,4 kk.; 3,1; Jer 3,8 kk.; 5,7; 9,1; 13,26 kk.; Ez 16; 23). – Az ÚSz idézi a 6. parancsot (Mt 5,27; 19,18; Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; Jak 2,11). Már a ® Tízparancsolat is tiltotta más feleségének elkívánását (Kiv 20,17; MTörv 5,21). Hasonlóképpen Jézus a ® kívánságot is éppúgy elítélte, mint magát a tettet (Mt 5,28), de az a szigor, amellyel a ~t elítélte (vö. Mk 10,11 kk.), irgalommal párosult benne (Jn 8,2–11: „Menj, de többé ne vétkezzél!”). – Pálnál a ~ nem pusztán polgárjogi kérdés (Róm 7,3), sokkal inkább szembeszegülés Isten akaratával (13,9; 1Kor 6,18 kk; 1Tesz 4,3 kk.). Ezért a házasságtörőknek nem lesz részük ® Isten országában (1Kor 6,9; ugyanígy: Zsid 13,4; vö. 2Pét 2,14). – Átvitt értelemben, Oz, Jer és Ez szóhasználatával összhangban a házasságtörők Jézus hitetlen kortársai (Mt 12,39; 16,4; Mk 8,38), a világ barátai (Jak 4,4) és a tévtanítók (Jel 2,2).
