hellének
hellének, görögök: A profán nyelvhasználatban a ~ elnevezés eredetileg csak az ugyanazon nyelv, műveltség, szokások és vallás révén összetartozó gör. törzsekre vonatkozott, de már a Kr. e. 5–4. sz.-ban nemzeti hovatartozásuktól függetlenül mindazokra kiterjedt, akik neveltetésük révén ezt a nyelvet, műveltséget elsajátították; mindenki más ® barbárnak számított. – A LXX-ban az elnevezés nemzeti árnyalata a következő helyeken kerül előtérbe: Dán 8,21; 10,20; 11,2 (® Jáván); 1Mak 6,2; egyébként 1Mak és 2Mak csak a 2. jelentésben, művelődési vonatkozásban él vele, ugyanígy Iz 9,12 is (LXX; a fordítás korában a Palesztina partvidékén élő filiszteus lakosság teljesen hellenizált volt). Az ÚSz-ben is a gör. nyelven beszélő számít gör.-nek (vö. Jn 19,20; ApCsel 21,37), szemben a barbárral (Róm 1,14; ApCsel 28,2). A gör. olykor vonzódott a zsidó valláshoz (Jn 12,20; ApCsel 14,1; 17,4). Pálnál a gör. gyakran azonos a nem zsidóval (Róm, 1Kor, Gal, Kol), ez onnan érthető, hogy az ap. missz. területe az akkor ismert világ csaknem teljesen hellenizált részével esett egybe, ahol zsidókon kívül csak gör.-ök éltek; de a gör.-ökön kívül Pál a barbárokat (Róm 1,14) és a szkítákat (Kol 3,11) is ismerte. A hellén szónak ’pogány’ jelentését, amely a kereszténység utáni gör.-ben kialakult az ÚSz még nem ismeri (talán kivétel Mk 7,26). – 7,26–30: az a kegy, amelyben Jézus itt egy gör.-öt részesít, még ritkaságnak számít. Jn 12,20–23: az a tény, hogy néhány gör. kapcsolatot keresett Jézussal, már az Emberfia megdicsőülése órájának elérkeztét jelzi. 7,35: a zsidók már számolnak azzal a lehetőséggel, hogy Jézus a gör.-öknek fogja hirdetni az ev.-ot, de ez, miután néhány ciprusi és kirénei szórványban élő, megtért zsidó kísérletet tett rá (ApCsel 11,20 kk.), Pál ap.-ra várt (14,1; 17,4; 18,4; 19,10.17; 20,21). Jóllehet Pál a pogányok ap.-a volt (Róm 11,13), és gör.-nek, barbárnak egyaránt „adósa” (1,14), elsősorban mégis a gör.-ök körében hirdette Krisztust, mintha csak a pogányok képviselőit látta volna bennük (vö. 2,9 kk., 14; 1Kor 1,22 kk.). A gör.-ök nem álltak azon a fokon, mint a zsidók (Róm 1,16; 2,9 kk.), a választott nép tagjai, akik az üdvösség ígéretét kapták (3,1 kk.; 9,4 kk.; 11,17 kk.), de a zsidók után a gör.-ök is részesedhettek az üdvösségben (1,16; 2,9; 3,9), mert Isten nem tesz különbséget a személyek között, hanem bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja (10,12). Ha a gör.-ök a maguk bölcsességéről lemondanak, Krisztusban Isten bölcsességében részesednek (1Kor 1,22.24), és a keresztség által egy test lesznek a zsidókkal (1,22.24; vö. Ef 2,14); ez a test az Egyh., amely mint tertium genus (vö. Alexandriai Kelemen, Tertullianus stb.) fölötte áll a zsidóknak, gör.-öknek (1Kor 10,32), és amelyen belül minden különbség megszűnik a zsidó és a gör. között (Gal 3,28; Kol 3,11).
