hét
hét (héb. sabua, a 7 jelentésű seba szóból; LXX: hebdomász; ÚSz: szabbaton): egymást követő hét napból álló naptári időtartam, amelyet sem az év-, sem a hókezdet nem szakít meg. Mezopotámiában már vannak nyomai egy olyan ~nek (= 7 napos időtartamnak), amely Niszán, Kiszilimu, II. Elul és Marhesvan hónapokhoz kötődött; ezekben a hónapokban a 7., 14., 19. (= 49. az utolsó előtti újhold után), 21. és 28. nap különleges napnak számított. Ezenkívül – ahogy a kappadókiai szövegekből kikövetkeztethető – Kr. e. 2000 előtt ismertek 5 (J. Lewy szerint 50) napból álló időtartamot is. Izr.-ben a hetet mint a holdtól (és így a ® hónaptól is) független időegységet nagyon régóta ismerték. Eredete a ~ 7. napjának, a ® szombatnak eredetével függ össze. A hellén korban a 6. napot ® készületi napnak hívták. A többi napnak nem volt neve, csak számolták őket. A szabbat szóval utaltak a ~re; igaz, az ÓSz-ben csak olykor (Lev 23,15; vö. Lev 25,8), az ÚSz-ben azonban rendszeresen (vö. Mt 28,1; Mk 16,2.9; Lk 18,12; 24,1; Jn 20,1.19; ApCsel 20,7; 1Kor 16,2).
