hettiták
hettiták: népcsoport Kisázsiában és Szíriában. Nevüket a babilóniai Hatti országnévről kapták, amely eredetileg csak a Halüsz által körülölelt Hattusa (Anatólia, ma Bogazköy) környékére vonatkozott. Az 1870 k. Szíriában (Hamat) talált képírásos feliratok nagymértékben hasonlítottak az 1834: Bogazköyben felszínre került képírásos feliratokhoz. Ebből kiindulva és az ÓSz, valamint az asszír szövegek adatai alapján már A. H. Sayce és W. Wright számolt a hettita birodalommal, de feltevésüket csak akkor lehetett igazolni, amikor 1893: egy Bogazköyben talált ismeretlen nyelvű, ékírásos tábla nyomán sor került Bogazköy módszeres feltárására (1906–12, 1932–39, 1952 óta), s felszínre került több mint 20 000 babilóniai ékírással teleírt agyagtábla töredéke. Ezeket zömükben közzétették, és 1915: F. Hrozný megállapította, hogy az a nyelv, amelyen az agyagtáblákat írták, az indogermán nyelvcsaládba tartozik, sőt hettita és akkád szövegeken kívül olyan kisebb szövegrészeket is el lehetett különíteni, amelyek a hatti őslakosok (proto) hatti nyelvén és hurrita nyelven, ill. 2 velük szomszédos indogermán nyelven voltak írva. A Kr. e. kb. 700-ból ismert hettita képírással írt emlékek nyelve az utóbbiakkal szoros kapcsolatot mutatott. A hettita képírást kombinatorikus úton sikerült megfejteni, és a Karatepéből való, H. Th. Bossert által 1947: felfedezett föníciai-képírásos hettita feliratok alapján igazolni. – A ~ legkésőbb a Kr. e. 19. sz.-ban vándoroltak ismeretlen úton Kisázsiába, és Kappadókiában telepedtek le. A régebbi városállamok a hatti őslakosokkal együtt csakhamar uralmuk alá kerültek. A legrégibb tört.-i forrás későbbi átírásban arról tudósít, hogyan hódította meg Anitta Hattusát, a későbbi fővárost. Talán a régi asszír kereskedelmi kolóniának is az ő hadjáratai vetettek véget Kanesben. I. Labarna Hattusili Kr. e. 1600 k. megalapította az ún. óbirodalmat, s az Eufráteszen átkelve egészen Szíria É-i részéig portyázott. Utóda, I. Mursili elfoglalta Aleppót, sőt előnyomulva Kr. e. 1530: Bábelt is bevette. A trónviszályok és a belső zavarok következtében a birodalom meggyengült és hamarosan összezsugorodott: csak az eredeti anatóliai rész maradt meg belőle, jóllehet nem sokkal Kr. e. 1500 után Telipinunak a trónöröklés rendjét újra szabályozva sikerült megszilárdítania. Csak az ismeretlen eredetű új uralkodóháznak sikerült kb. a 14. sz. elejétől (újbirodalom) a ~ uralmát újra kiterjeszteni. I. Suppiluliuma Kr. e. 1370 k. ismét betört Szíriába és a hurrita ® Mitanni-állammal szemben győzött. Az újonnan szerzett területeket alkirályságok (Karkemisben és Aleppóban) és hűbéri szerződések (pl. Ugarittal) biztosították. Mégis, csaknem minden hettita király kénytelen volt trónra lépése után a határok védelmére kivonulni. É-Szíriában állandó viszályra adott okot, hogy nem lehetett tudni: hol a határ a hettiták és az egyiptomiak érdekterülete között. III. és IV. Amenóphisz nem fordított nagy gondot a külpolitikára, így a viszályt el lehetett kerülni, de Mutavalli (ur. kb. Kr. e. 1300–1283) és II. Ramszesz Kr. e. 1285: már csatázott egymással Kádesnél, s csak III. Hattusili idejében, Kr. e. 1270: került sor békekötésre és a határok megállapítására. Az egyre erősödő asszír birodalom mind nagyobb nyomást gyakorolt É-Szíriára, és magát a hettita birodalmat is fenyegette. Végül azonban különféle Ny felől érkező népcsoportok vetettek véget a hettita birodalomnak; csak kisebb fejedelemségek élték túl É-Szíriában a betörést. Ezek kb. 500 évig még fennmaradtak, aztán beolvadtak az asszír újbirodalomba, de a Hatti országnév továbbra is használatban maradt. Így tartja számon az ÓSz is a ~at Szíria É-i részén, és egy bizonyos Hetből eredezteti őket (Szám 13,29). Az asszír feliratokban a Hatti név gyakran az egész palesztinai térségre vonatkozik; innen érthető, hogy az ÓSz némely részében (kivált a P-ban) a hittim a voltaképpeni Kánaánt jelöli. – A hettita birodalom sokféle népet fogott össze. Ennek megfelelően a ~ többistenhite is nagy változatosságot mutat. A panteonban az ősi hatti istenségek játsszák a legfőbb szerepet, élükön az időjárás istenével (helyi kultusza változó volt) és feleségével, a (föld alatti) napistennővel (Arinna), az újbirodalom idején pedig a hurrita istenségekkel, Tesuppal és Hepattal. Luvi és babilóniai isteneknek is mutattak be áldozatot az ünnepi szertartások keretében. A főpap szerepét a király töltötte be, akit halála után istenként tiszteltek. Miként a mágikus szertartások, a legtöbb mítosz is (proto) hatti és hurrita eredetű, de babilóniai szertartások és mítoszok (Gilgames) is ismeretesek, ezenkívül személyes imádságokat is megőriztek a szövegek. Ezekben őszinte bűnvallomás fejeződik ki. – Mint a jelek értelmezésében, ugyanúgy sok más vonatkozásban is (pl. írás) a leigázott, ill. szomszédos népek hatása alá kerültek a ~, az indogermán eredetre csak a nyelv szerkezete (flektáló) és a szókincs egy része utal. Művelődési téren főleg a jogi gondolkodás és a történelmi érzék jellemzi a ~at a fennmaradt írásos emlékekből kikövetkeztethetően (a jóvátétel elvét érvényesítő jogszabály-gyűjtemény, állami szerződések, tisztviselőknek szóló irányelvek, krónikák és annáleszek).
80. A Hettita Birodalom Kr. e. 1270 körül
81. Hettita harcos. Relief Karkemisből. Kr. e. 8. sz. Magassága 111 cm
