hiábavalóság
hiábavalóság, hiúság: A magyar fordításokban általában ~ felel meg a lat. vanitasnak, a gör. mataiotész, ill. atmosz szónak (Aquila) és a héb. hebelnek. Ez lenge szellőre vonatkozik (Iz 57,13: fuvalom; párhuzamban a ruah szóval), de a héb. Bibliában azt érzékelteti, hogy a pogány isteneknek semmi hatalmuk nincs, csak mihaszna semmik (MTörv 32,21; 1Kir 16,13; 2Kir 17,15; Zsolt 31,6 kk.); nem tudnak esőt adni (Jer 14,22), a népnek szorongattatása idején segítségére lenni (16,19: hiábavaló bálványok). Ugyanígy ~ként szerepel Egyiptom is a héb. Bibliában, mert nem tud Izr.-en segíteni (Iz 30,7). A Péld-ben a ~ együtt szerepel a ’hazugság, csalás, csalfaság’ szóval (21,6; 31,30). Az ember szintén csak ~ (Zsolt 39,6 kk.; 62,10 kk.: fuvallat), napjai és gondolatai csak annyik, mint a fuvallat, hamar elszállnak (78,33; 94,11). Tehát a héb. szó annak kifejezésére is szolgál, ami súlytalan, átmeneti, értéktelen, semmit érő, mulandó, esendő. A Préd szerzőjét megragadta ez a szó, úgyhogy műve központjába került (pl. 1,2), bár eldöntetlen kérdés, vajon a „Hiábavalóság, csak hiábavalóság… Minden hiábavalóság” (1,2; 12,8) formula tőle származik-e v. valaki mástól, aki kv.-ét átdolgozta. A Préd szerzője a ~ szóval nem átvitt értelemben élt, ahogy a gör. megfelelő esetében ez feltehető volna, hanem eredeti ’szellő, fuvallat’ értelmében használta fel a ~ szót annak bemutatására, hogy Isten művével szemben az ember tervei, tettei, elgondolásai mennyit érnek. Amit az ember végbevisz, az végső fokon csak ~; legföljebb az a lehetősége marad meg az embernek, hogy valamely nagy tettével dicsőséget szerezzen magának és így tovább éljen az emlékezetben. A Préd szerzője ezzel olyan témát érint, amelyet már az óbabilóniaiaknál ki lehet mutatni, csakhogy nála kiéleződik a kérdés: az ember Izr. Istenével kerül szembe, akinek tettei a hebel ellentétei, mert tökéletesek és maradandók (3,14). – az ÚSz-ben a ~ Pálnál nagyobb súlyt kap. Az ap. szerint a pogányok istenismeretükben – hiúságuk, kérkedésük következtében – eltévelyedtek: nem dicsőítették meg a halhatatlan Istent, hanem okoskodásaikba beleveszve felcserélték bálványaikkal (Róm 1,21 kk.). 8,20: a teremtés alá van vetve a ~nak; ebből a szolgai állapotból akkor szabadul majd fel, amikor Isten gyermekeinek dicsősége.
