hivatal
hivatal, tisztség: I. Az ÓSz-ben a legrégibb időkben a családok, ill. a törzsek fejei (vö. Kiv 3,16; 12,21) képviselték és vezették Izr. közösségét. Az Ígéret földjének elfoglalása után részben a városok részei vették át ezt a szerepet (Józs 9,11; Bír 8,14); nehéz időkben fontos volt a ® bírák ~a. A karizmán (® karizmák) alapuló tisztségtől, amelyre Isten közvetlenül választott ki v. adta az erőt, meg kell különböztetni az „intézményesített” (= örökölhető, ill. egész élettartamra szóló) ~t. Karizmán mindenekelőtt a látnok és a próf. tisztsége alapult, noha a régi próf.-k és az ún. kultikus próf.-k (amilyen Illés volt) körében az intézményesség bizonyos nyomai kétségtelenül felfedezhetők. Ugyanakkor az első pap személyes karizmájából tisztán ~i karizma lett, amely papi nemzedékről papi nemzedékre szállt. Az intézményessé vált papságon, a hierarchián kívül, még más kultikus ~ok is kialakultak, amelyeket a leviták láttak el. – Az eredetileg szintén karizmán alapuló királyságnak (1Sám 26,16; 2Sám 1,14) is szakrális jellege volt, idővel azonban örökölhető lett (a D-i országrészen) és erősen intézményessé vált, amely jól szervezett, jól képzett tisztségviselőkre támaszkodott. – A törzsi kötöttség és ezzel a ® vének tisztsége a fogság utáni időkig maradt fenn (Neh 7,64; Zak 12,12 kk.). Nehemiás után a főpap viselte a legnagyobb méltóságot, ő töltötte be a legfőbb tisztséget, nemcsak vallási téren, hanem világi ügyekben is. Később a főpap mellett a vének szerepét átvevő ® főtanács állt. – II. Az ÚSz-ben Krisztus maga a szerzője minden ~nak; az Egyh.-ban minden ~ részesedés Krisztus küldetéséből, tekintélyéből és szolgálatából. Ő küldi tanítványait, és Ő ruházza fel őket teljhatalommal (Mk 3,14–18; 6,7; Mt 10,40; 16,18 kk.; 18,18; 24,45–51; 28,18–20; Lk 10,16; Jn 13,20; 17,18; 20,21–23; 21,15–17); Ő „adja” a ~okat (Róm 12,6–8; 1Kor 12,28 kk.; Ef 4,10–11: Ő, aki „minden ég fölé” emelkedett, hogy betöltse a mindenséget, „némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett”). Az Egyh.-ban a ~ok nem voltak meg kezdettől fogva a jelenlegi formájukban, hanem az idők folyamán fejlődtek ki, ahogy az Egyh. is gyarapodott és az első keresztény közösségek Palesztina határain túl is létrejöttek (vö. pl. ApCsel 6 és 14,23). A ~ok, amelyeknek zöme valamely konkrét szolgálatból fejlődött ki, egy része pedig zsidó, ill. gör. eredetű, az egyh.-ban az Úr, a Lélek adományának számítanak, ezért az ÚSz-ben a ~ és a karizma nem különül el élesen egymástól (vö. Róm 12,6–8; 1Kor 12,28–30). De már az ősegyh. sem volt tisztán pneumatikus-demokratikus felépítésű (lásd a teljhatalommal felruházott ap.-okat), ha a „rangra” nem esett is még hangsúly, s minden ~t diákoniaként, vagyis Jézus szolgálata folytatásaként értelmeztek is (Lk 22,27: „úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok lennék”; Jn 13,12–17; Mk 10,43–45; ApCsel 1,17.25; Róm 12,5; 1Kor 3,5: „Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán –”; 4,1; 14,12; 16,15; 2Kor 4,5; 5,18; Ef 4,12; Kol 4,17; 2Tim 4,5; Zsid 6,10; 1Pét 1,12; 4,10 kk.). A ~t és a teljhatalmat, különösen az ap.-ok halála után kézrátétellel és imádsággal adták tovább (ApCsel 6,6; 13,3; 1Tim 4,14 [5,22]; 2Tim 1,6). ® Egyház, ® püspök. – ~ok az ev.-okban: tanítvány, ap.-ok (a 12), közöttük Péter mint Jézus nyájának főpásztora; ApCsel: apostol, a 7 (az asztalnál szolgálók és az ev. hirdetői, de nem diákonusok a szó későbbi értelmében); az öregek (presbiterek) = püspökök, akik az ap.-ok segítőtársai és a különféle egyh.-ak vezetői voltak; próf.-k, tanítók. Pál ap. (a pasztorális leveleken kívül): a tizenkettő, ap.-ok, próf.-k, tanítók, az evangélisták, pásztorok, püspökök, diákonusok, munkatárs(?), diakonissza (? Róm 16,1); de hiányzik: az öregek; pasztorális levelek: az öregek (presbiterek) = püspökök; diákonusok, özvegyek (= diakonisszák); Zsid: elöljárók (Zsid 13,7.17.24; vö. ApCsel 15,22). Az ÚSz egyéb kv.-eiben főleg az öregek szerepelnek (1Pét, Jak, 2Jn, 3Jn). A ® pap (hierusz) nem fordul elő az ÚSz-ben.
