hónap
hónap: időtartam, időszámítási egység. A holdváltozáson alapuló ~okat a régi K-en ősidők óta ismerték. Minthogy a csillagászati ~ 29 napból, 12 órából és 44 percből áll, azért a naptári ~ tartama 29 és 30 nap között váltakozott. Nem lehetetlen, hogy olykor teliholdtól teliholdig számították a ~ot, de az izr. ® naptárban az újhold (hodes, a hds ’új’ tőből) jelentette a ~ kezdetét. Az újhold tapasztalati úton való megállapítása mellett még akkor is kitartottak, amikor már csillagászatilag is meg tudták volna határozni. Így a ~ kezdete a hold sarlójának feltűnésétől, ill. észlelésétől függött. – Izr.-ben az egyiptomi évet is ismerték, amely 12, harmincnapos ~ból és 5 közbeiktatott napból, összesen 365 napból állott. Ter 5,23: Hénoch 365 évig élt. A 7,11 és a 8,3–5.11.15 kk. alapján megállapítható, hogy a ~ 30 napból állt. Vsz., hogy a P (Papi irat) 30 napos ~pal számolt; a kumráni iratok is igazolják e feltevést. – Azok közül a ~ok közül, amelyekre a kánaániaiak felosztották az évet, még mielőtt Izr. bevonult volna az Ígéret földjére, az ÓSz 4-et tartalmaz név szerint: Abib, Bul, Etanim, Ziv. Ezek a ~nevek a föníciai feliratokban is előfordulnak. A ~nevek jelentése arra enged következtetni, hogy a ~oknak megvolt a maguk állandó helye a föld megművelésének ciklusában. Egy Aradban talált ® osztrakon alapján még egy 5. kánaáni ~névvel is lehet talán számolni (sah). – 1Kir 6,1.38; 8,2: Ziv, Etanim és Bul a 2., 7. és 8. ~. Ez a számítási mód, amely a tavaszi napéjegyenlőséghez igazodott, vsz. a júdeai királyság vége felé jött szokásba. A különféle utalásokból mind a 12 ~ összegyűjthető (Ezd 3,1.6.8; 6,19; 7,8 kk.; 8,31 stb.; Jer 28,1.17; 36,9.22; 39,1 kk.; 41,1; Ez 1,1; 8,1; 20,1; 24,1; 29,1; Ag 1,1; 2,1; Zak 1,1.7). – 1,7; 7,1: a ~ nevét (Sebat, Kiszleu) későbbi glosszátor toldotta be; Ezd 6,15; Neh 1,1; 2,1; 6,15: itt a ~nevek (Adar, Kiszleu, Niszán, Elul) eredetiek. A többi helyeken mindig a sorszámuk utal a különféle ~okra (1., 2., 3. stb.). Eszt: csaknem mindig ott áll a sorszámon kívül a babilóniai név is; ez arra vall, hogy a babilóniai ~nevek nem váltak mindjárt közkeletűvé Palesztinában a fogság után, ezért a régi jelölésmódot is megtartották egy ideig. A ~ok nevei az ÓSz idején (az év kezdete márc./ápr.-ra esett): Niszán, Ijjar, Sziván, Tammuz, Ab, Elul, Tisri, Marhesvan, Kiszleu, Tebet, Sebat, Adar; szökőévben egy 2. Adart iktattak be. – A hellén időben a Szeleukidák bevezették a makedón ~neveket; közülük az ÓSz-ben szerepel: Düsztrosz (= febr./márc., Tób 2,12: Codex Sinaiticus); Xantikosz (= márc./ápr., 2Mak 11,30.33.38) és Dioszkurosz (vsz. szökőévben beiktatott ~, 11,21). Josephus Flavius is használta a makedón ~neveket. Mindamellett ezek nem szorították ki a babilóniai ~neveket.
