iga
iga, járom: az ÓSz-ben a kocsirúd végén keresztben elhelyezett fa, amelyet az ~vonó állatoknak, a 2 ökörnek (1Sám 11,7; Jób 1,3 stb.) v. ritkábban a teheneknek, ill. harci szekér esetében a lovaknak a nyakára helyeztek és alul megkötötték. A képes beszédben, ahol olykor vas~ is előfordult (MTörv 28,48; Jer 28,13), jelenthet függőséget, kierőszakolt meghódolást (Sir 33,27) v. fenyítéket (Siral 3,27), a legtöbbször mégis leigázottságra, elnyomásra utal. Az elnyomó lehet saját uralkodó (2Krón 10,4) v. más népből való hatalmasság (Ter 27,40: Ézsau; MTörv 28,48: általánosságban; Iz 47,6; Jer 28,11; Siral 5,5: Babilónia). Az üdvösségre vonatkozó jövendölésben állandóan visszatérő elem az ~ alóli szabadulás (pl. Iz 9,3). ~ az emberi fáradozás is (Sir 40,1), de a bölcsesség ~ja jótétemény az ember számára (51,26). A népek Isten ~ját hordozzák, ha odaadón szolgálják (vö. Szof 3,9); ebből következően a bűnösök összetörik az Úr ~ját (Jer 2,20; 5,5). – Az ÚSz-ben az ~ csak átvitt értelemben szerepel, ugyanabban a jelentésben, mint az ÓSz-ben (vagyis függőségre utalásul). Az alávetettség olykor tényleges (1Tim 6,1: rabszolgaság), máskor vallási értelemben vett (ApCsel 15,10; Gal 5,1: a zsidó törv.-nek a szolgasága). Jézus ~ja (Mt 11,29 kk.) nyilvánvalóan szemben áll a zsidó törv. ~jával, amelyet az emberek nyakára tesznek (23,4). 2Kor 6,14: Pál az ósz-i tilalomra (Lev 19,19), a kétféle állat (pl. ökör és szamár, MTörv 22,10) egy ~ba fogására céloz. ® területmérték.
