Illés
Illés (héb. Élia, ’Jahve isten’): próféta, az É-i országrészben a Jahve-kultusz könyörtelen harcosa és megmentője, ® Acháb király és főleg felesége, ® Izebel ellenében, aki ® Baal kultuszát szorgalmazta. Népszerűségét legendás elemekkel átszőtt tört.-ek sora tanúsítja; ezeket, valamint csodáinak tört.-ét a Kir őrizte meg (1Kir 17,1–19,21; 21,17–29; 2Kir 1,3–2,12). 4 csodáját az ÚSz is említi az eső elmaradása (1Kir 17,1; vö. Lk 4,25; Jak 5,17 kk.; Jel 11,6 kk.), a careftai özvegy szakajtója és korsója (1Kir 17,9 kk.; vö. Lk 4,25), az átok (1Kir 19,1–18; vö. Róm 11,2–4) és az istenítélet (2Kir 1,10.12; vö. Lk 9,54; Jel 11,5). 2Krón 21,12–15: a rég meghalt ~nek egy levele, amelyet Jorámhoz, Júda királyához írt. – ~ működéséről főleg azért nem tudunk hiteles képet alkotni, mert az Elizeus-ciklusban részben ugyanazok az események szerepelnek. Az tény, hogy nagy hatással volt a későbbi korokra is (vö. pl. Sir 48,1–12), elsősorban titokzatos ® mennybevitele révén (2Kir 2,11; Sir 48,9.12) és mert Malakiás az elragadott próf. újraeljövetelét jövendölte (Mal 3,1: angyal = Illés; 3,23 kk.). A próf. újraeljövetelének várását Sir 48,10–12 is tükrözi; a zsidók körében még az úsz-i időben is élt ~ újraeljövetelének hiedelme (vö. Mt 16,14; 17,10–13; 27,47–49; Lk 9,8; Jn 1,21.25). Csaknem messiási alaknak tekintik (rá ruházzák az ® Isten szolgájára váró feladatok egyikét; vö. Iz 49,6 és Sir 48,10), az ítéletre érkező Isten ® előfutárának, majd a Messiás előhírnökének; Mal jövendölését Keresztelő Jánosban látták beteljesedni (Mk 1,2; 9,13; Mt 11,10.14; Lk 1,16 kk. 76). Mk 9,4; Mt 17,3; Lk 9,30: ~ Mózessel tanúja Jézus ® színeváltozásának. A korai zsidóság tovább fejlesztette az ~hez kapcsolódó csodás tört.-eket; élénken vitatkoztak eredetéről, elragadtatásából bűntelenségére következtettek, az ® angyalok közé sorolták és népe bajban lévő fiainak segítőjét (Mk 15,35 kk.; Mt 27,47.49), ill. a végső idők főpapját látták benne. Érthető tehát, hogy 3 ~-apokalipszis maradt fenn: a) egy töredékes a Pál előtti időből, amelyből az ap. a 1Kor 2,9 tartalmazta apokrifont idézte; – b) egy a Kr. u. 3 sz.-ból; – c) egy eredetileg zsidó, de később a keresztények által átdolgozott (4. sz.), kopt nyelvű.
