írás
írás: I. Az egyiptomi ~ra nézve ® hieroglifák, az Elő-Ázsiában (az asszírok, babilóniaiak, hettiták által és Ugaritban) használt ~t illetően ® ékírás, ® Ugarit; az Izr.-ben szokásos ~ra vonatkozóan ® héber nyelv; a Bibliában használt görög ~ra nézve ® bibliai kéziratok, ® ábécé. – II. Az ~ anyaga. ~ céljára rendszerint cserépdarab (® osztrakon), agyagtábla (® ékírás), ® bőr, ® papirusz, ® pergamen szolgált; de ritkábban fémre (1Mak 8,22; 14,18; Jób 19,24; 3Q15), fára (Iz 8,1; 30,8; Ez 37,16), sőt kőre (csak emlékkőre: Kiv 32,15 kk.; MTörv 4,13; 27,2 kk.; Józs 8,32; Jób 19,24) is írtak. A fát az ősi időkben meglehetősen gyakran használták ~ céljára; amikor az ék~ még hieroglifikus korszakát élte, fát használtak hozzá. Minthogy azonban Mezopotámia szegény volt fában, áttértek az agyagtáblákra. Fatáblácskákat az egyiptomi ~ gyakorlatából is ismerünk. Mivel Krétában csak a gazdasági életből maradtak meg különféle rövid szövegek, föltehető, hogy az egyéb tárgyú, hosszabb szövegeket kevésbé időálló anyagra (pl. fatáblákra) írták. Bar Kohbának 15 megtalált levele (1960) közül egy fára volt írva, a többi papiruszra.
87. Az írás fejlődése az egyiptomi hieroglifáktól a héber ábécéig. Mózes korában legalább ötféle írás és háromféle ábécé volt használatban
