irgalmasság
irgalmasság, Isten irgalmassága: Arra, hogy az ÓSz-ben mit értettek ~on, azokból a jelzőkből következtethetünk, amelyekkel Jahvét fölruházták. Jahve hannun (Kiv 22,26: ha hozzám kiált a szegény, meghallgatom, mert irgalmas vagyok; 34,6; 2Krón 30,9; Neh 9,17.31; Zsolt 86,15; 103,8; 111,4; 116,5; 145,8; Jo 2,13; Józs 4,2: tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy; emberről csak egy helyen: Zsolt 112,4). A héb. hannun gyakran szerepel együtt a rahum ’kegyes, könyörületes’ szóval, így az idézett helyeken is (a Kiv 22,26; Zsolt 116,5 kivételével). A Sir 50,19: a héb. rahum Jahve tulajdonnevéül szolgál (az eredeti szövegben). Ezenkívül jóindulatra, hűségre, segítőkészségre, könyörületre, részvétre utaló névszói állítmányokkal (® kegyelem, ® szeretet) is találkozunk (Zsolt 79,8: siess elénk irgalmaddal; 119,77: irgalmad lebegjen fölöttem; 145,9: az Úr telve irgalommal minden iránt; 40,12: ne tagadd meg tőlem irgalmadat; 77,10: bezárta irgalmát haragjába?; Sir 3,18: kegyelmet találsz az Istennél; 16,11 kk.: nála az irgalom, nála a halál; MTörv 13,18: hogy az Úr… irgalmában megsokasítson; Iz 63,15: hol van féltő szereteted… szívednek irgalmassága?; 47,6: nem voltál irántuk könyörülettel; Zak 1,16: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez). Az Úrnak ez az ~a sokszor nagy (ill. a héb.-ben ’sok’ is; 2Sám 24,14; Neh 9,19.27.31; Iz 54,7; 1Krón 21,13: mérhetetlen), és együtt szerepel a szeretettel (Zsolt 25,6; 51,3; 69,17; 103,4; Iz 63,7; Jer 16,5; Siral 3,22; Oz 2,21; Zak 7,9). Jahve megkönyörül (riham) általában az emberen (Kiv 33,19; Iz 55,7; Siral 3,32 stb.), de különösen az árván és özvegyen (Iz 9,16; Oz 14,4), Izr.-en (MTörv 30,3; 2Kir 13,23; Iz 14,1; 30,18; 49,10.13; 54,8.10; 60,10; Jer 12,15; 31,20; 33,26; Ez 39,25; Oz 1,6 kk.; 2,3.6.25; Mik 7,19; Zak 10,6 stb.; tagadólag Jer 13,14; Oz 1,6), Izr. hajlékain (Jer 30,18), Jeruzsálemen (Zsolt 102,14; Zak 1,12), a jámborokon (Zsolt 103,13). Szembeötlő viszont, hogy ez a kifejezés a voltaképpeni bölcsességi irodalomból hiányzik. Jahvénak ezt a tulajdonságát tulajdonnevek is tanúsítják: pl. Hanan, Hananel, Hanani, Hananja, Hanna, Elchanan és Johanan (Johannes = János). Az ÓSz gör. kv.-eiben Jahvét ~a vezeti tetteiben (Tób 8,16; 1Mak 13,46; Sir 50,22; 51,3); ~a Izr.-nek szól (Jud 13,14); Izr. fiai várják (Sir 2,7), remélik ~át (2,9), amely a választottak osztályrésze (Bölcs 3,9; 4,15). S ezzel a fogalom eszkatologikus értelmet kap. Így az üdvösség ideje az irgalom ideje lesz (2Mak 2,7; 7,29), a Makkabeusok győzelme az irgalom kezdete (vö. 8,27). Gyakori a fölhívás az ~ra, nemegyszer Isten ~ára való hivatkozással. – Az ÚSz-ben nemcsak Isten irgalmas, hanem Jézus Krisztus is, de ez csak egy helyen olvasható (Zsid 2,17: irgalmas és hűséges főpap). Ugyanakkor gyakran van szó Isten ~áról és arról, hogy irgalmasnak kell lenni. Ezek a kifejezések sokszor az eredeti ósz-i értelmet hordozzák (pl. Lk 1,50.54.58.72.78; vö. Ef 2,4). Isten irgalma több helyen jelenti Isten kegyelmét, így pl. üdvözlő formulákban a kegyelem és a békesség mellett (1Tim 1,2; 2Tim 1,2; 2Jn 3; továbbá Gal 6,16; vö. Tit 1,4) v. Isten jóságát, aki segít, akár testileg, akár lelkileg szorul rá az ember (Mk 5,19; 1Kor 7,25; 2Kor 4,1; 1Tim 1,13.16). S miként már a korai zsidóságban is, az eleosz eszkatologikus értelmet is hordoz. Isten ~a üdvösségtört.-i cselekedet, v. Krisztusra (így különösen Pálnál: Róm 9,15–18.22 kk.; 11,30–32; 15,8 kk.; Tit 3,5 és 1Pét 1,3; 2,10), v. az eljövendő ® ítéletre való tekintettel (Mt 5,7; Júd 21). János ap. írásaiból szembeötlő módon hiányzik e fogalom; ezekben nem Isten ~ával, hanem Isten szeretetével találkozunk.
