Isten jelenléte
Isten jelenléte: I. Az ÓSz-ben. Hogy Isten mindenütt jelen van, az közvetlenül következik szellemiségéből. Mivel Izr. fiainak fogalmai a szellemiséget illetően még meglehetősen homályosak voltak, a széles néprétegeket csak később hathatta át az a meggyőződés, hogy Isten mindenütt jelen van. Így nem csodálkozhatunk rajta, hogy a Bibliában számos nyoma található annak a népies elképzelésnek, hogy Istennek ® lakása, lakóhelye van. E szerint az elképzelés szerint Jahve ott lakott Izr. földjén, amelynek határain túl már más isteneket tiszteltek (Bír 11,24; 1Sám 26,19; vö. 1Kir 5,17 kk.); v. a szt. hegyen (® Isten hegye), a Sínain, a Hóreben, a Szeiren, ill. ezek környékén (Bír 5,4), majd a ® Sionon v. a régi szentélyekben, Bételben (Ter 28,16 kk.; 31,13), Beersebában (21,33), végül a jeruzsálemi templomban (Mik 3,11; Jer 7,4). Dán istenére v. Beerseba védőszellemére esküdtek (Ám 8,14). Meglehetősen erősen hittek abban, hogy Jahve, aki a kerubok fölött trónol (2Sám 6,2) csak ott van jelen, ahol a ® ládája van (1Sám 4,6 kk.). Ezeket a földi lakóhelyeket, hajlékokat nem számítva, Jahve a ® mennyben lakott. Bizonyos népies leírásokban úgy látszik, mintha ezt szó szerint értették volna (pl. Ter 11,5.7; 21,17; 22,11; 28,12); de mégis inkább azt kísérelték meg, hogy Jahvét a földi keretekből mintegy kiemeljék és fölségét (® Isten fölsége) kidomborítsák. – Ezekkel a népies elképzelésekkel kezdettől szemben álltak különféle szellemi irányzatok, amelyek Jahvét fölé próbálták emelni minden esetlegességnek, amelyet a helyhez kötődés is jelentett. Már a pátriárkák tört.-ében kiterjed Jahve hatalma (® hatalom) egész Palesztinára és a vele szomszédos országokra, amelyeken Izr. ősatyái átvonultak: az Ő szavára vonult ki Ábrahám a káldeai Urból, majd Háránból és költözött Kánaánba (11,31–12,4); Ő oltalmazza Ábrahámot és nemzetségét Egyiptomban (12,10–20; vö. 39), Gerár földjén és Arámban (24,29–31). Arra kényszeríti a fáraót, hogy Izr.-nek szolgaságban sínylődő fiait elengedje (Kiv 6), és a fáraó seregét elpusztítja a Vörös-tengerben (15,1 kk.). Népét vezeti a pusztában és elvezérli az Ígéret földjére. Szemmel látható módon Jahve soha nem volt helyi istenség, s ha némely szentélyben különösképpen tisztelték is, ez csak a ® teofániákra emlékezést jelentette. – Így a ® kultusz szükségszerűen ezekhez a helyekhez kötődött; később viszont a jeruzsálemi templom lett a központja. (Ebből azonban nem következik, hogy az ott imádott Istent helyi istenségnek tekintették.) Így vált lehetővé, hogy azok a szerzők, akik egyre egyértelműbben beszéltek arról, hogy Isten mindenütt jelen van, változatlanul hangoztatták, hogy szt. városában, szt. hegyén, a Sionon van a lakóhelye (pl. Zsolt 47,5; 48,3 kk.; Iz 2,2 kk.; 11,9; 48,2; 52,1; Ám 1,2) v. a jeruzsálemi templomban (pl. 1Kir 8,26–53; Iz 2,3; 64,9–10; Jer 7,10 kk.; Ez 42,20); ide mentek tehát, akik ® arcát látni akarták (Iz 1,12; Zsolt 24,6; 42,3). Ugyanakkor minden további nélkül emlegették azt is, hogy Jahve az égben lakik, ott trónol (2,4; 11,4; 68,6; 103,19; 1Kir 8,34.39; Iz 63,15; Ám 9,6), mert ez a kifejezésmód alkalmasnak látszott a fölséges Isten transzcendenciájának kifejezésére, aki az egész teremtett világnak Ura; „az ég a trónusom, a föld lábam zsámolya” (Iz 66,1; vö. Jer 23,24). – Salamon imája (1Kir 8,27) világosan kifejezésre juttatja Isten végtelenségét: „Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem” (vö. Iz 66,1). Ám 9,2–4: Jahve az alvilág v. a tenger mélyéből éppúgy visszahozhatja, mint az egekből, ha oda menekülnek, v. a Kármelről, ha oda rejtőznek. Iz 6,3: Isten dicsősége, szentsége és hatalma, amely megnyilvánul, az egész mindenséget betölti. Jer 23,24: Jahve betölti az eget és a földet (vö. Bölcs 1,7; 8,1), szeme belelát a legelrejtettebb rejtekbe is. Zsolt 139,7–10: Isten mindenütt jelen lételének nagyszerű leírása (vö. Jób 11,9; 23,8 kk.). – II. Az ÚSz-ben: ® menny.
