Isten neve
Isten neve: Az ÓSz-ben Isten különféle neveken szerepel (® El, ® Elohim, ® Jahve, ® Saddáj); Izr. Istenének tulajdonneve Jahve. A Kiv 3,13 kk. szerint Isten kinyilatkoztatta Mózesnek a nevét (® név), s ezzel a hatalmát és Izr. népe iránti hűségét is. Így ~ központi helyre került Izr. vallási életében. Izr. fiai Jahve nevében, azaz Jahvét nevén szólítva, segítségül híva imádkoztak, esküdtek, mondtak áldást v. átkot, s így harcoltak, így győztek is (Ter 4,26; 13,4 stb.; 1Sám 17,45; 20,42; 2Sám 6,18; 2Kir 2,24; Zsolt 20,6.8). Minden helyen, amelyet neve tiszteletére kiválasztott, jelen van Jahve és segít (Kiv 20,24). Aki Jahve nevét hívja, tudja, hogy számíthat jelenlétére és segítségére. Ugyanakkor Izr. fiai nem gondolják sok más néphez hasonlóan, hogy Jahvét valamire is kényszeríthetik; tudják, hogy szigorúan tilos Jahve nevével visszaélni, pl. varázsigébe belefoglalni (20,7). – Mivel a név az egész személyiséget tükrözteti (a neves ember tekintélyes: Szám 16,2; vö. Ter 6,4), az ~ gyakran ® Isten dicsőségére utal (pl. Kiv 9,16; Józs 7,9; 9,9; 1Sám 12,22; 2Sám 7,26; Jer 14,21), és párhuzamban áll vele (pl. Zsolt 102,16; Iz 42,8; 48,11; 59,19). Minthogy Jahve neve szoros kapcsolatban van személyiségével, gyakran magát Jahvét helyettesíti; Jahve nevét megszentségteleníteni (Lev 18,21; 19,12; 20,3; Ám 2,7), szt.-nek hirdetni (Iz 29,23), áldani (Zsolt 34,4; 9,3), neki énekelni (7,18) a. m. Jahvét gyalázni v. dicsőíteni. Jahve és neve többször szerepel együtt is (pl. 7,18; 9,3.11; Iz 25,1; 29,23; 56,6). – Olykor Jahve neve Jahve hasonmásaként szerepel: messziről érkezik (30,27), erős bástya (Péld 18,10), segít (1Kir 8,42, Jahve keze mellett; vö. Zsolt 54,3; 89,25). Jahve nevének a jeruzsálemi templom (MTörv 12,4.11; 14,23; 16,2.6.11; vö. 1Kir 8,16.29; 2Kir 23,27) v. a szt. város a hajléka (1Kir 11,36; 14,21). De épp oly kevéssé tekinthető személynek Jahve neve, mint a keze v. a dicsősége; inkább megszemélyesítője a magát kinyilatkoztató Istennek, és azt a gondolatot tükrözteti, hogy a mindenütt jelen levő Isten nincs a Templomhoz kötve (8,27), de övé a Templom, mert az ő nevét viseli (Jer 7,10 kk. 14.30, vö. MTörv 28,10). A rabbinista zsidóságban „a név” megszokott jelölője az Istennek, és a többé ki nem mondott tetragramot helyettesíti. – Az ÚSz-ben az ~ a magát kinyilatkoztató Istent jelöli. Így Mt 6,9: „szenteltessék meg a te neved” a. m. ’mindenütt ismerjék el végtelen fölségedet és tökéletességedet’ (vö. Iz 29,23; 48,11; Ez 36,23; 39,7; vö. Lk 1,49). Amikor Jézus így imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet”, akkor azt kéri az Atyától, hogy nyilatkoztassa ki fölségét és hatalmát. Jn 17,6.26: „Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál” – ez a. m. ’én, a te megtestesült Fiad, megismertettelek téged, Atyámat azokkal az emberekkel, akiket a hit által elvezettél hozzám’ (vö. 1,18; 8,19; 12,45; 14,7; Mt 11,27). Káromolni az ~t (Róm 2,24; Jel 16,9), az Úr nevét (1Tim 6,1), a fönséges nevet (Jak 2,7), amelyről el vagyunk nevezve, egyértelmű a magát kinyilatkoztató Istennek v. Jézus Krisztusnak, az Úrnak gyalázásával (® istenkáromlás).
