istenismeret

Teljes szövegű keresés

istenismeret, Isten megismerése: I. Az ÓSz-ben nem elméleti tudása annak, hogy ki az Isten és milyen az Isten, hanem gyakorlati ismeret: fölségének elismerése és parancsainak megtartása. Istent ismerni a. m. tisztelettel elfogadni uralmát és engedelmesen megtenni, amit kíván. Isten hatalmát és nagyságát azok a tettek mutatják, amelyeket népe üdvösségéért végbevitt; Isten megismerésének tehát a tettei a forrásai (MTörv 11,2 kk.; Iz 41,20; Oz 11,3; 13,4; Mik 6,5); ezek tanúsítják azt, hogy Ő Isten (MTörv 4,39; 8,5; Zsolt 46,11; Iz 43,10). Istent v. a nevét ismerni egyértelmű a meghódolással és az engedelmességgel (pl. Zsolt 9,11; Jer 2,8; 9,2–5), úgy hogy az ~ (Iz 11,2.9; Oz 4,2; 6,6; vö. Péld 1,7; 9,10; Iz 1,3; Oz 4,6) csaknem ua. mint az ® istenfélelem (Péld 9,10; vö. Iz 11,2) és párhuzamba állítható az igazság tettekre váltásával (vö. Jer 22,16), az igazsághoz igazodással is. A ® bálványimádás elleni küzdelemben a fogalom köre kibővült: az ~ az a „tudás” lett, hogy egy Isten van, a bálványok pedig mihaszna semmiségek. Istent ismerni ettől kezdve a. m. ’elismerni Istenről, hogy egyedül való’ (Iz 43,10 kk.; 44,8 kk., de főleg: Bölcs 12,27; 13,1–9). Róm 1,19–23: a látható világ tanúsítja Isten létét, ezért az embereknek, akik nem ismerik Istent, nincs mentségük. – II. Az ÚSz átvette az ósz-i fogalmat (pl. Róm 2,20; 2Kor 2,14; 4,6; Zsid 8,11; vö. Jer 31,34). Isten jótetteinek engedelmes és hálás elismerése azonban Isten kegyelmi ajándékaként jelenik meg (1Kor 1,45; 12,8; Ef 1,17; vö. Jer 24,7; 31,33 kk.; Bölcs 9,17). Ugyanakkor van az ~nek olyan változata, amelyet Isten magának tartott fenn: az Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten Lelke; a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is (1Kor 2,10 kk.); ismeri Isten „titokzatos, rejtett bölcsességét”, üdvözítő terveit (2,7–9; vö. Róm 11,33 kk.). Istennek e titkait az emberrel csak a Szentlélek ismertetheti meg (1Kor 2,10; ® kinyilatkoztatás). Ezért csak a „lelki ember” érti meg az isteni bölcsesség titkait, aki megkapta a Szentlelket és úgy él, ahogy a Szentlélek kívánja; a „testi ember”, vagyis az, aki nem kapta meg a Lelket (vö. Júd 19), nem tekinthet bele Isten mélységeibe és bölcsessége titkaiba (1Kor 2,12–16). Így mondta Jézus is „Dicsőítlek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja” (Mt 11,25–27). Ez a kölcsönös ismeret az isteni természet azonosságát tételezi föl; Atya és Fiú egyaránt olyan szinten állnak, amely fölötte áll az embernek, olyannyira, hogy senki meg nem ismerheti lényüket, ezért Isten kinyilatkoztatja (Jn 1,18; vö. Péld 8,12; 30,3; LXX; Bölcs 8,21; 9,16 kk.; Sir 51,17). A 4. ev.-ban szintén megtalálható a gondolat: „ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát” (Jn 10,14 kk.). A jó pásztor és juhai közti kölcsönös ismeret nem elméleti jellegű, hanem szeretetet is magában foglaló gyakorlati ismeret (14,21; 1Jn 2,3–5); hasonlít az Atya és a Fiú közti kölcsönös ismeretre, de a hasonlat csak analógián alapszik. Az ember számára csak a ® hit által válik lehetségessé az ~ (Jn 6,69; 10,38; 16,30; 17,7 kk.; 1Jn 4,16); a Fiú azonban saját magából meríti az Atya ismeretét (Jn 7,29; 8,55; 17,25). Sőt: egyedül a Fiú ismeri a láthatatlan Istent (1,18; 6,46; 1Jn 4,12) s csak Ő ismertetheti meg az emberekkel (1,18; 14,6.9), mert Ő Isten és az Atyában van (1,18; vö. 10,38; 14,11; 17,21), egy az Atyával (10,30; 17,22). – Mivel az ~ természetfölötti, és csak a hittel fogadott kinyilatkoztatás révén válhat az ember osztályrészévé, az ÚSz-ben az ~ gyakorlatilag azonos a hittel. A hit v. az ~ Istenhez v. Krisztushoz, az örök élet forrásához való ragaszkodást (5,21; 11,25; 14,6), ill. a hit tárgyának, Istennek v. Krisztusnak a befogadását (6,35.37.45; 1Jn 2,23) jelenti. Az Isten ismerete és szemlélete révén az ember hasonlóvá válik Istenhez (3,2); ezért a hit és a megismerés az örök ® életnek (Jn 3,15 kk. 36; 6,40.47.51) és az ® istengyermekségnek is záloga, sőt az ~ maga az örök élet: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (17,3). Az Atyát ismerni a. m. elismerni, hogy Ő az egyedül igaz Isten; Jézus Krisztust ismerni a. m. elismerni, hogy Ő az Atya küldötte (16,30; 17,7.21.26), s vallani, hogy Ő van (8,28) v. hogy az Atya benne van és Ő az Atyában (18,38; 14,10 kk. 20). Ebből következik, hogy aki Őt ismeri, az ismeri az Atyát is (8,19; 14,7.9). Mint a hit, ez az ~ is Isten kegyelmi ajándéka. Ha az ember meg akarja ismerni Istent és Krisztust, kell, hogy az Atya a Fiúnak adja (17,2 kk.; vö. 6,37.39). Ha az ember hinni akar, kell, hogy az Atya Krisztushoz „vonzza” (6,44), v. hogy neki adja (6,37–39); meg kell, hogy adja neki az Atya, hogy hozzá menjen (6,65); az Istentől valónak (4,6; 8,47), az igazságból valónak (18,37), Isten szülöttének (1Jn 5,1; vö. Jn 1,12 kk.) kell lennie. Ez a 3 fordulat egyfelől Istentől kiinduló hatásra utal, másfelől az ember jó erkölcsi felkészültségét tételezi föl (8,43–47; 3,18–21; 1Jn 2,29; 3,8–10.12; 4,7). – Az ~ Pál szerint is Isten kegyelme, mert hiszen Istent ismerni valójában a. m. ’Istentől ismertnek lenni’ (Gal 4,9; 1Kor 8,3), az ismer ige tkp.-i ósz-i értelmében (Kiv 33,12 kk.; Jer 1,4; Oz 13,4; Ám 3,2): ’az Istentől áldottnak és kiválasztottnak lenni’. – Az ÚSz-nek ebben az ~et illető tanításában több vallástörténész (W. Bousset, R. Reitzenstein, R. Bultmann, A. Loisy) a hellenista ® gnózis hatását keresi. De ha érvényesült is Pál ap. és János evangélista műszóhasználatában ez a hatás, nem szabad elfelejteni, hogy az úsz-i gnózis alapvetően különbözik a hellenistától. Mert míg a hellenista gnózis Istentől adott, üdvösséget munkáló, tisztán értelmi ismeret, addig Pál és János felfogásában az ~ a szeretetet is magában foglalja (Jn 14,20 kk.; 17,6; 1Kor 8,2 kk.; 1Jn 3,14; 4,12 kk.; 5,1 kk.); a tudás, a tisztán értelmi ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít (1Kor 8,1). A keresztény ~ a földön még nem tökéletes; csak az eljövendő új világban válik tökéletessé: „Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy most engem ismernek” (13,12). Ugyanez áll az örök életre és az istengyermekségre, az ~ gyümölcseire is (1Jn 3,2).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages