istentelenség
istentelenség: Az ÓSz-ben az ® istenismerettel (Jób 8,13; Péld 11,9–11), az ® istenfélelemmel (Zsolt 36,2–5) v. a ® bölcsességgel áll szemben. A bölcsességi kv.-ekben az erőszakos, a rossz úton járó, a gonosz, a gúnyolódó, a balga (Péld 3,31–35) ugyanazt az emberfajtát jellemzi más-más szempontból; azt, aki nincs tekintettel Istenre, semmibe veszi az erkölcsi értékeket (B. Gemser). Az istentelen megfeledkezik Istenről (Jób 8,13), semmibe veszi (Zsolt 10,3) és ingerli Istent (Iz 5,19); úgy viselkedik, mintha nem volna Isten (Zsolt 10,4; 14,1; 53,2), mintha Isten nem tenne semmit (Szof 1,12; vö. Jób 22,17) és nem is látna (Zsolt 94,7; vö. Jób 22,13 kk.); értelmetlennek tartja Istent szolgálni (Mal 3,13 kk.). Bűnt bűnre halmoz: igazságtalan, csal, hazudik, elnyomja a gyengét, gőgös, iszákos és kicsapongó; ezeket a bűnöket főleg a bölcsességi irodalom rója föl neki (pl. Jób 24,2–4; Zsolt 10,2–11; 36,2–5; 73,6–9; 94,3–7; Bölcs 2,1–21; Sir 41,5–10). A próf.-k kiegészítik a képet: még a Jahvéhoz való hűtlenséget, a bálványozást is szemükre vetik (pl. Iz 2,8.20 kk.; Jer 2,21 kk.; 7,17 kk.; Oz 4,13 kk.; 11,2), valamint Jahve félreismerését. Az istentelenek ui. természeti erőként tisztelik (2,8; 8,6; 13,2) anélkül, hogy erkölcsi követelményeit szem előtt tartanák (Iz 1,11–17; Oz 6,6; Ám 4,4 kk.; 5,4 kk.; Mik 6,6–8 stb.). – Az ~ nem marad büntetlen; magában hordozza büntetését: „De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki” (Iz 3,11); „csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek” (Péld 1,31; vö. 1,32; 5,22 kk.; 11,27; 14,32; Zsolt 7,16 kk.; 37,12 kk.); „Szelet vetnek és vihart aratnak” (Oz 8,7). Az istentelennek számolnia kell Isten büntetésével; a próf.-k folytonosan figyelmeztetik az istentelen népet (pl. Iz 1,21–28; 3,1–9; Jer 4,11–31; Oz 2,2–13; 4,1 kk.; Ám 2,4–16; 5,1–3; Mik 3,9–12) és az istentelen embereket (Jer 31,29 kk.; Ez 18,1–13), hogy utoléri őket Isten büntetése. Ugyanígy tesznek a bölcsek is (Jób 8,3 kk.; 22,12–20; Zsolt 1,4–6; Péld 3,33 kk.; vö. 11,20; 15,3.9; 22,12; Sir 1,30; 5,3–8; Bölcs 14,9 stb.). Szembeötlő, hogy ezt a büntetést az ÓSz-nek csaknem minden kv.-e ezen a világon várja; csak néhány későbbi keletű hely utal a túlvilági büntetésre (2Mak 6,26; 7,36; Zsolt 49,15; Bölcs 3,1–9; 5,15 kk.; 6,18 kk.; Dán 12,2 kk.). – Az ÚSz-ben visszacseng az ósz-i fölfogás (Júd 4.Júd 15 kk.; vö. Hénoch 1,9; Róm 11,26; vö. Iz 59,20; 2Tim 2,16 kk.; Tit 2,12; Róm 4,5; 5,6; 2Pét 2,5), úgyannyira, hogy minden bűnös „istentelen”-nek számít (Júd 15). Az istentelenek nem kerülik el Isten büntetését (Róm 1,18; 1Pét 4,18; Júd 13). Róm 1,18 kk.: az ~ azoknak a vaksága, akik semmibe veszik az egy Istent, jóllehet a tettei révén egyértelműen kinyilatkoztatta magát (vö. Bölcs 13,5; 14,9). ® istentagadás.
