István
István (gör. a Filosztephanosz ’koszorút kedvelő’ név rövidítése): diákonus, az első vértanú. A 7 diákonus egyike, akiket Jeruzsálemben az ap.-ok választottak ki a szegények gondozására (ApCsel 6,5); vsz. hellén származású volt. Míg azonban a többieknek csak a neve maradt fenn, ~ról azt is megőrizte a hagyomány, hogy „hittel és Szentlélekkel eltelt férfi” volt (6,5). A keresztény közösségben fontos szerepet töltött be, ezzel magára vonta a zsidók gyűlöletét (6,8–12); a ® főtanács elé hurcolták és Jézushoz hasonlóan, hamis tanúk vallomása alapján halálra ítélték (7). Megkövezésekor Saul lábához rakták le a tanúk ruháikat, és „azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen” (7,58; 8,1). A megkövezés helye az 5. sz.-ig nyomon követhető hagyomány szerint a mai Damaszkuszi kaputól É-ra eshetett; itt Eudoxia császárnő bazilikát épített (430–440 k.); ma az ® École Biblique áll a helyén.
