Izrael
Izrael (héb. Jisrael): az a név, amelyet a Biblia szerint ® Jákob attól a titokzatos lénytől kapott, akivel a ® Jabboknál éjszakai harcát megvívta (Ter 32,23–33; Oz 12,4 kk.), ill. Istentől (Elohim), aki Bételnél megjelent neki (Ter 35,10). Ezzel igazolódott, hogy Izr. fiainak Jákob az ősatyja (vö. 17,5: Ábrám – Ábrahám). A népetimológia ’Isten harcosa’-ként értelmezi a nevet: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mert Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött győzöl” (32,39). M. Noth azt tételezi föl, hogy a héb. srj (’uralkodni’) szóból következően az ~ név ’Isten bizonyuljon úrnak’ értelmű. H. Bauer úgy értelmezi, hogy ’Isten felragyog v. világít’ a jelentése. Személynévként (ugariti forrás szerint: jsril) váltakozik a Jákob névvel (37,3.13; 43,6.11; 46,1; 47,31; 48,10–13). – Nép, ill. törzs neveként az ~ név jelöli: a) Jákob családját (34,7; 47,27); – b) az izr.-kat (az ÓSz-ben Dávid koráig és Szamaria elpusztulása után, s az ÚSz-ben is); a Biblián kívül egyiptomi forrásból (Marneptah-felirat) is kimutatható, s a Hasmoneusok korából származó pénzérmén is előfordul; – c) az É-i országrész lakosait (pl. 2Sám 2,9, tehát Dávid óta, de főleg az ország kettéoszlása után; vö. 1,24; 23,3). – Mint népnév szerepel különféle szókapcsolatokban is: „Izrael vénei” (Kiv 3,16), „Izrael vezérei” (pl. Szám 7,2), „Izrael törzsei” (pl. Kiv 24,4; Mt 19,28), „Izrael népe” (ApCsel 4,10), „Izrael fiai” (pl. Ter 46,8; Lk 1,16), „Izrael nemzetsége” (1Krón 16,13; Neh 9,2), „Izrael háza” (Kiv 16,31; Mt 10,6), „Izrael közössége” (Kiv 12,3), „Izrael földje” (pl. 1Sám 13,19; Mt 2,20), „Izrael királya” (Jn 1,49), „Izrael Istene” (pl. Kiv 5,1). 1Krón 9,2; Ezd 9,1; Neh 11,3: a laikusokat jelöli a papokkal, levitákkal és a Templomhoz tartozókkal szemben. Pál ap. leveleiben, aki test szerinti ~t is ismert (1Kor 10,18), ~ Isten új népét is jelenti (Gal 6,16; vö. Róm 9,6).
