Jahve
Jahve trónra lépésének ünnepe: P. Volz és S. Mowinckel egymástól függetlenül arra a meggyőződésre jutott századunk elején, hogy a nagy őszi ünnepet, amelyben szerintük összeolvadt az ® évkezdet, az ® engesztelés napja és a ® sátoros ünnep, ~ként kell értelmezni. Mindketten H. Zimmern leírását vették alapul, amely azt állítja elénk, hogy a babilóniaiak miként ünnepelték az ® újév ünnepét. Ez az ünnep Bábel istenének, Marduknak a káosz hatalmai fölött aratott győzelmére, trónra lépésére és a következő évre esedékes új rend bevezetésére emlékeztetett. Ilyen tartalmú ünnepet Mowinckel szerint Izr. fiai már Dávid és Salamon korában ismertek, ill. ültek. Ugyanakkor – kivált az új rendtől indíttatva – idővel eszkatologikus reményeket is fűztek ehhez az ünnephez. Volz, miként Mowinckel is, az ünnepi rítus részleteinek igazolására bőven merített anyagot a korai zsidóságból. Mindketten arra gondoltak, hogy számos zsoltárnak ez az ünnep jelenti az alapgondolatát, és ebben a föltevésükben a zsoltároknak néhány évvel korábban H. Gunkel által kezdeményezett formatörténeti elemzése (® formatörténeti módszeris támogatta őket. Elsősorban azokra a részletekre hivatkoztak Jahve évről évre megtartott trónra lépésének bizonyságaképpen, ahol Jahve felvonulásáról (Zsolt 47,6: „Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával”; vö. 68,25–27) v. a Templomba való bevonulásáról van szó (24,7a: „Emeljétek fel fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok”; vö. 24,7b–10; 47,9). 65,12: „kocsid nyomában” részletét H. Schmidt ’trónkocsi’-ként értelmezte (vö. Ez 1; Zsolt 68,18: Isten kocsija), amelyen Jahve, a szövetség ládája által megjelenítve a Gichon forrásától a szentélybe vonult. Ezen ünnep bizonyságát elsősorban az ún. trónra lépési zsoltárokban (47; 93; 96–100) vélték fölfedezni, amelyekben Izr. fiai felkiáltást hallattak (93,1; 96,10; 97,1; 99,1; vö. 47,8; 98,6), amelyet a 2Sám 15,10 (Jahve malak) és a hasonló részletek (1Kir 1,11; 2Kir 9,13) szem előtt tartásával így lehet lefordítani: Király lett az Úr! Mindent egybevéve az ún. trónra lépési zsoltárok ® himnuszok, amelyek Jahvét dicsőítik, amikor királyi hatalmát említik. A trónra lépés babilóniai színezetű ünnepe (Marduk) és ennek ugariti változata (Baal) ellen Izr.-ben mindenekelőtt az szól, hogy Jahve nem a ciklikusan visszatérő új évnek az istene, aki a növényzet elhalásával egy időre elveszti uralmát, tehát évről évre újra trónra kell a kultuszban lépnie. A Zsolt 47, amely egyértelműen ember trónra lépésére utal, O. Eissfeldt szerint képes értelemben Jahvéra vonatkozik, és létrejötte arra vezethető vissza, hogy Jahvét is királynak tekintették. Hogy Jahve uralmát bemutassa, a zsoltáros az ÓSz-ben szokásos módszert választotta: nem a királyt, hanem a királlyá levést írta le. H.-J. Kraus szerint a Jahve bevonulására utalás sokkal jelentősebb, mint hogy egyszerűen költői eszköznek lehessen tekinteni. Egyebek közt a 132 alapján ezért rekonstruált egy Sion-ünnepet, amely Sion kiválasztásának és Dávid házának szólt, s amelynek során a szövetség ládáját ünnepélyesen a Templomba kísérték (vö. 2Sám 6; 1Kir 8; Zsolt 24,7–10). Ez alkalommal úgy hódoltak Jahvénak, mint királynak. Miként Kraus, A. Weiser is megkísérelte, hogy a „trónra lépési zsoltárok” jellegzetesen izr. alapgondolatát kimutassa. A Jahve mint király előtti imádást, leborulást (96,9; 99,5) a szövetség megújítása G. von Rad által föltételezett ünnepének kereteibe illesztette bele, amely legalábbis egy ideig az őszi ünnephez tartozott (MTörv 31,10–13; vö. 33,4). Ha a királyi címmel olykor átvittek is bizonyos elképzeléseket Jahvéra, amelyek eredetileg az istenként tisztelt ókori K-i királyokhoz kapcsolódtak, de sohasem változatlanul, úgyhogy Izr. fiainak Jahvéra vonatkozó elképzeléseit lényegében nem érinthették (nem került szóba szenvedés és alvilágba leszállás Jahvéval kapcsolatban, ugyanígy szt. esküvő sem). A király vonatkozású részletek tisztán himnikus formában dicsőítik Jahve fönségét, az oltalmazó-parancsoló Istent (O. Eissfeldt). A Zsolt 93,3 kk. ugyan utal a káosszal folytatott harcra, de a 93,2 mutatja, hogy Jahve a trónját nem harcban kivívott győzelem eredményeképpen foglalta el. Jahvét mint királyt Izr. fiai minden istenek fölöttiként ünnepelték (96,4; 97,8; vö. 95,3), de mint más összefüggésben, itt is népek kerültek az istenek helyébe (47,9; 99,2), és így a királyság a mítikus szférából átkerült a tört.-i valóságba. Világos tört.-i utalásokkal gyakran találkozunk a „trónra lépési zsoltárok”-ban (47,4 kk.; 99,6–8; vö. 95,8–11). Ebből következően az eljövendő ítéletet és Jahve uralmát (96,13; 98,2) a tört.-i jövőbe kell beilleszteni, vagyis végső fokon eszkatologikusan kell értelmezni, amikor is Istennek a jelenben alig érzékelhető uralma teljesen nyilvánvalóvá válik. Ilyen módon a szóban forgó szövegek Deutero-Izajás hatását mutatják (vö. Iz 52,7–10). Azok az exegéták, akik az eszkatologikus vonatkozásokat kiiktatják, és Jahvénak ítéletre jövetelét úgy értelmezik, mint az őszi ünnepeken esedékessé váló eseményt, fordítva gondolják: úgy vélik, a „trónra lépési zsoltárok” hatottak Deutero-Izajásra.
