Jakab ősevangéliuma
Jakab ősevangéliuma: egy apokrif irat 1552 óta (G. Postel) használt neve, mely önmagát „Mária születése” v. Jakab apokalipszise néven nevezi. Legrégibb szövege a 3–4. sz.-i Bodmer-papiruszon maradt fenn. A szerző Jakab, Szt. József első házasságából született fiának mondja magát. ~nak központi alakja Mária. Szülei: Joachim és Anna öregségükben csodálatos módon kapták gyermeküket. Mária az özvegy József jegyese lett, aki megőrizte Mária szüzességét. A Szentlélektől fogantatott Jézus egy barlangban született, miközben Mária és József úton voltak Betlehem felé. – ~ nem tört.-i értékű, de a dogmafejlődésben (virginitas in partu), a liturgiában (Mária bemutatása a templomban, Szt. Joachim és Anna ünnepe), az ikonográfiában és a szentföldi régészetben éreztette hatását. A Ny-i egyh. nem fogadta el, K-en azonban nagyra becsülték és szír, örmény, georgiai, kopt és etióp nyelvre is lefordították. Szerzője az ÓSz-et jól, a palesztinai viszonyokat viszont alig ismerte, ezért vsz. pogánykeresztény, s feltehetően Egyiptomban élt; gör.-ül, a 2. sz. 2. felében írhatta művét.
