Jeremiás
Jeremiás (héb. Jirmejahu ’Jahve emeljen föl a nyomorúságból’): próféta. Kr. e. 650 k. született Anatotban, papi család sarjaként. Apját Hilkijának hívták (Jer 1,1), de vsz. nem azonosítható az ugyanilyen nevű főpappal Jozija király idejében (2Kir 22,8.14; 23,4). ~ Kr. e. 627: Jozija uralmának 13. évében próf.-i küldetést kapott. Próf.-i működése, amelynek csaknem kizárólag Jeruzsálem volt a színhelye, legkevesebb 40 évre terjedt ki; utolsó ránk maradt szavai a Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 587–586) utáni időből valók (vö. Jer 44). A Kr. e. 622 és Jozija halála (Kr. e. 609) közé eső időből egyetlen beszéde sem ismeretes; ez azzal magyarázható, hogy ~ a deuteronomikus kultikus megújulásban már az általa támasztott követelmények megvalósulását látta. ~ működése tehát főleg Júda utolsó királyainak idejére esett (vö. 21); ennek az időnek, kivált Jeruzsálem ostromának eseményeire vonatkozóan Jer sok adattal szolgál. Próf.-i küldetése tudatában ~ nem húzódott félre, a küszöbön álló eseményeket Júda bűnei büntetéseként értelmezte, és az erős ellenállással szembeszegülve bátran küzdött a közvélemény, sőt sokszor a királyi ház politikája ellen is. Cidkija uralma (Kr. e. 598–587) idején megkísérelte, hogy a királyt az egyetlen lehetséges megoldásra, ti. a Babilóniának való meghódolásra rávegye, de az Egyiptommal rokonszenvező körök fölülkerekedtek; ennek lett a vereség a következménye. Jeruzsálem ostroma alatt ~nak sokat kellett szenvednie (37–39), a város elfoglalása után a babilóniaiak kiszabadították, és egyik barátját, Gedalját megtették helytartónak. A nyugodt kibontakozást azonban megzavarta Gedalja meggyilkolása. Maga ~ arra kényszerült, hogy Egyiptomba meneküljön. Emberileg tehát teljes csőddel végződött pályafutása (40–44). További sorsáról és haláláról nincsenek megbízható adataink. Hűséges társa volt ®Báruk. – Egyéniségét leginkább ún. vallomásai v. monológjai tükrözik (11,18–12,6; 15,10–21; 17,12–18; 18,18–23; 20,7–18). Ezekben mélyen vallásos és érzékeny természetű embernek mutatkozik. Súlyos tehernek érzi a próf.-i küldetést, amely ugyanakkor végtelen öröm forrását is jelenti neki. Az a teljes nyíltság és az a vallási individualizmus, amely Jer szóban forgó részleteiben elénk tárul, az akkori időben szembeötlő. Személyes élete teljesen háttérbe szorult, alárendelődött a próf.-i küldetésnek. Jahve már születése előtt kiválasztotta próf.-nak (1,5); a küldetést if júkorában kapta (1,6). Jahve parancsára le kellett mondania a házasságról és a családi életről (16,1 kk.), sőt nem volt szabad egy ideig a közéletben részt vennie (16,5–9). A ~ nevéhez fűződő írások: 1. ® Jeremiás könyve, 2. ® Jeremiás levele, 3. ® Siralmak könyve, 4. Jeremiás v. Báruk hátrahagyott tanítása. Az utóbbi zsidó körben keletkezett, de keresztényeknek átdolgozott apokrif irat. ~ sorsáról és haláláról, valamint Bárukról tudósít.
